Szeretem a másnap reggeli fáradt röhögéseket.:)
Szeretem reggel a villamosból nézni a régi házakat. A kedvencem a Piac utca 73, valami csoda lehetett az a ház régen. De a 81 erkélye is gyönyörű, meg a 43-é, az a tetős, az összezsufisított padlásszobáival.
Ja és szeretem az After Eight csokit.:)
Szeretem az Andrássy utat. Büdipest ma olyan gyönyörű volt, majdnem sírtam. Máskor is ilyennek szeretném látni!
Szeretem ha munkanapon 9ig alhatok. – ez a Pestre járkálás egyik előnye. Ha előtte nap felmegyek, lehet másnap sokáig lustálkodni.
Továbbá szeretem ha idegen emberek kedvesek velem. – Ma a kedvenc kék ruhámban voltam. A buszon egy nénike a lábamra lépett. Bocsánatot kért, mosolyogtam. Láttam, még mondani akar valamit. Atyaég, most biztos nem szabadulok tőle míg el nem regéli az összes unokáját és megboldogult lyánykorát. De csak annyit mondott, h nagyon csinos a ruhám, és h ő varrónő, és mindig örül ha ilyen szép ruhát lát lányokon. Egy-egy ilyen idegen kedvesség után elgondolkozok egy pillanatra, h lehet mégis?? Jól teszem, h nem utálom az embereket?
És azt is szeretem, ha a felnőttek a gyerekeket nézik, és egy pillanatra megáll az idő. – A metrón egy pár a babakocsis korú csemetéjével utazott. Beszállt még egy pár, szintén kicsi gyerekkel. A picik először méregették egymást, percekig bámulva, titkolatlan kíváncsisággal, ahogy csak a gyerekek képesek. Aztán elkezdték mutogatni miket tudnak, tanultak egymástól és szavak nélkül beszéltek. Egész kocsinyi ember vigyorgott.
Szeretem hűvös hajnalokon a cicás plédem melegét.:)
Szeretem az apró jó dolgokat amit megédesítik a napomat. Tegnap volt ezekből dögivel. Szó szerint volt édes a pocimnak a csokipudingos, csokiöntetes, tejszínhabos palacsinta, isteni finom volt, ráadásul a nénin is jól szórakoztunk, közben meg ment a Guns.:) A lelkemnek volt édes a söröcske amit utána toltunk, a hiúságomnak meg hogy este megkaptam, h mintha combra híztam volna. Jiháá a spinning áldásos hatása.:D Egész estére vigyorgós lettem a hírtől, ami a legtöbb nőt elborzasztja. A bosszúvágyamnak a napok óta tartó zaklatás megtorlása volt édes, a zállatvédők kérem kapcsolják ki. Szóval, ma reggel volt nagy riadalom. A tükörbe nézve láttam, h a szemem aljától az államig végig egy szép véres csík van. Nagyszerű, okos vagyok, h tegnap mégsem vágtam le a karmaimat, hát tessékkimartam magam álmomban?? Szörnyülködök, nézegetem, nini, a kezem is véres. Tehát tényleg én voltam. Ok, csak le kéne mosni. Nyomogatom, dörzsölgetem, nem fáj. A vér alatt nincs seb. Hm. Aztán beugrott, h félálomban hallottam, h egy szúnyog az arcomnál döngicsél, odacsaptam, és mintha el is találtam volna…Így szívjátok a véremet, dögök!:)