Vettem egy kenőcsöt, gyulladáscsökkentőnek. Az van ráírva, h mellékhatásként gyulladást okozhat.
?!
Magyarosi Árpád, nyugodj békében. Felfoghatatlan. Remélem hamar vége volt.
Piros szív, fehér hó, zöld levél
Még sosem voltam ezelőtt hamvasztásos búcsúztatón, elég groteszk, h a nagy asztalon ott díszeleg a kis csittifitti porcelán, amiről tudjuk, h legkevesebb tartalma a hamvak. Na mindegy, az elhunyt életvitele folytán nem volt egyházi búcsúztatás, úh polgári volt. Szegény csávó vakarta a fejét, h előbb említett életvitelből kifolyólag mégis milyen jókat mondjon. Végül mondott szép dolgokat amik nem voltak igazak, ilyenkor húzogattam a szemöldököm meg az egész egy nagy hablaty volt, h így a halál, meg úgy a szeretet, meg a lelkünk ésatöbbi. A szertartás végeztével szó nélkül kidobtak minket, mint macskát, mert h nem egészen negyven perc múlva át kell rendezni a ravatalozót. Elég gusztustalan, h életed minden fontos mozzanata legyen az jó, v rossz, futószalagon megy. Mert az esküvőn sem gratulálhatsz az ifjú párnak, csak az utcán, mert nyomulna be a következő díszes kompánia. Így örülj más nagy pillanatainak, v így add meg a végső tisztességet. Úh mindenki zavartan pislogott, h most akkor mi van. Mint épp ráérő én kaptam a harci feladatot, h dugjak minden sírásó zsebébe egy-egy ezrest. Akik amúgy temetés nem lévén még sírt se ásnak, csak beteszik az urnát egy olyan fülekkel záródó papírdobozba, mint a tortát, és a kezedbe nyomják, h lötyögtesd ahova akarod. Ja meg benne van az árban, h egy megadott sírra kiviszik az összegyűlt virágot. Nem ám a család esetleg több helyen nyugvóinak, neem, csak egy sírra. Majd te szétosztod, ha akarod. Pironkodva vallom be, eszembe se jutott pénzt vinni a temetőbe. Amúgy is a hócipellőm kivan vele, h hálásnak kell lennem, h bizonyos munkakörökben dolgozók elvégzik a munkájukat, amiért nem mellesleg fizetést kapnak. Nem érdekel, h mennyit, egyéni szoc probléma. Isten ne verjen meg vele, h beteg legyél, mert súlyos százezreket borítékolhatsz a takarítótól kezdve a nővérkén át a professzorig, amiért cserébe ha ó ne kórházba kerülsz, egy szem gyógyszert sem kapsz, de szó szerint, még ha könyörögsz, akkor sem, és a hugyos pelenkát se cserélik le, csak ha nagyvizit van, és jönnek a fejesek. Csak tudnám mi a bánatos libafaszért vonogatják olyan készséggel a fizetésemből minden hónapban a TB hozzájárulást. Mert ugye arról szó sem lehet, h édeském, fél évig nem volt beteg, akkor köszönjük, nem kérjük a pénzét. Ilyenkor vernék kecsesen egy harminccentis kékerest honatyáink farpofái közé. Szárazon. Értse meg anyám, nem én akarom, hanem egy egész ország.
ARGH* (Lőke azt mondta írjam ki magamból a bacikat)
Múlt héten beteg voltam, aztán tudtommal meggyógyultam. Végül visszaestem, és sokkal rosszabb lett. Voltam kedden dokinál, belenézett a számba, nahát már nemcsak a torkom hanem a manduláim is gennyesek. Óje nemhiába fájt így. Kaptam három napos antibiotikumot, bele se merek gondolni, ekkora hatóanyaggal milyen lórugás. Plusz kaptam köptetőt, őszinte megdöbbenésemre nem azt a gyerekkori iszonyat rossz ízű rózsaszínt, amit mindig kihánytam.:) Emlékszem, mikor már nagyobb voltam, volt az a sárgás, azt szerettük.:) Oh gyerekkori betegségek, köptető, kúp, ehe.:D Én mindig azt kérdeztem először, akármilyen orvoshoz mentünk, h ugye nem kapok szurit? A szokásos éves szemorvosi kontrollnál is.:D Nem tudom miért féltem úgy a tűtől, mára ez elmúlt.
Nos, ma reggel már egész cefetül voltam, de én hülye bementem „dolgozni” (nem mintha nem lenne 15nap szabim még, meg hát betegszabadság is van), azt gondoltam azért vagyok szarul, mert reggel van. Így van ez, az ember reggel és este rosszabbul van, este beindul a motor. Na ja, kedvesen minden második kollega megjegyezte, h úgy is nézek ki mint ahogy érzem magam.:) De csak nem lett jobb, délben kb negyed óra alatt sikerült leerőltetni fél zsömit a torkomon, borzasztó. Végül 2kor elkéreckedtem.
Akkor már baj van, ha attól sem jobb, h hazamehetsz. Nem akaródzott elindulni, mintha a Föld másik oldala lenne a város másik vége. Kezdjük ott, h már a villamos út sem volt eccerű. Három nap alatt nem volt ilyen mellékhatása, de antibiotikumról sose tudja az ember mikor a barátja, nem kertelek, igencsak hajóhintában éreztem magam. Zsömi benntart, zsömi benntart. Ez ment felváltva azzal, h hát öö a belem igencsak zuborgott. Úgy. Szorítsd kisanyám, felnőtt vagy, nehogy itt fosd össze magad a villamoson!! Ilyenkor vicces módfelett, h folyton köhögni kell.:) Halkan jegyzem meg, egyik kínos esemény se történt meg itthon, naná, csak olyankor kell mikor nem kéne. Itthon kis relax, aztán hőmérő input. 38,4. Ja akkor ezért érzem úgy mint ha átment volna rajtam egy dulbózer. Hm, gyogyik dolgoznak mit praktikázhatok még házilag? Pálinka szóba se jöhet boáá a gondolatától is olyan picikére húzódik össze a gyomrom, mint egy mákszem. Télleg beteg vagyok. Kamillatea? Boáá szintén. Igazából már a teától, víztől és minden egyéb folyadéktól hánynom kell ami a szervezetembe próbál bejutni. Cselezd hát ki, kerülj te beljebb, ülj bele egy kád forró vízbe.
Gönc ledobál, legmelegebb víz megereszt. Diderg, diderg. Gyanús. Bár az új kazánnál ilyet még nem tapasztaltam, de bizonyára elfogyott a melegvíz. Kar folyóvíz alá tesz. Sssssszzzz hülyegyerek, a meleg víz legmelegebb fokon süt. Tudod. No, kád tele, próbál a lehető legtöbb négyzetcentiméter a meleg(?) víz alatt tartani. Hiába hoztam be az új könyvem. Pár perc múlva határozottan fázni kezdek. Még egy kis forró víz. Csak míg átmelegszek naaa. Hm dejó dejó. Pár perc múlva megint fázok. Na jó, ez már erősen az ecceri lány beteg esete, neeem játsszuk el ezt többször. Tíz másodperc alatt megtörölköz, magára kapkod nadrág, póló, zokni, pulcsi, sál, takaró. Azóta ebben a díszben pötyögök. Pedig nincs kedvem feküdni, áh fáj az embernek mindene, a bőre is. Nem jó.
Na nem baj, úgyis le voltam maradva írással, olvasással. Ma jártam Szerdánál is, hát nem megelőzött?:) Hónapok óta készültem pampogni az nn vérforraló próbálkozásról. Gondoltam ma kellőképpen nyűgi vagyok, h olyat írjak a címzettek nem teszik ki az ablakba. Sajna hozzá kommentelni nem tudtam, úh lehet mégis írok majd erről.
Holnapra pedig illene emberformát öltenem, este ügynökséges záróbuli, jó kis pogramokkal, stand-up, musical, táncbemutató, egyik kollega zenekara is játszik (Van), és Csilláék szolgáltatják az élő muzsikát hajnalig.:) Plusz ugyebár rendelkezem két meghívással Vigadóba, a Szeget meg is akarom nézni. Múltkor láttam tőlük az új lemezről pár számot, és azt kell mondjam, METALt játszanak!! Remélem a meghívóim szerfelett vonzónak találják majd az ugatószerű kaholást és véreres szemeket!
*Figyelem a fenti bejegyzés nem fertőzi meg Önt sem torokgyíkkal, sem göthhel, sem egyé mifenével.
A kommentátorok agyvérzése mellett én kisebbfajta szívinfarktust kaptam ezen a mai F1-en. Ekkora egy fost!!! Vesztettem egy eurot. El is pityeredtem. De nem ezért. És így is fell kell állnia a hazájában a dobogó legfelső fokára, miközben biztos a pokolba kívánja az egészet. Tisztelet, nekem nem menne ilyen emelt fővel. Két kurva kanyar! Áh.
:(
Vettünk bort és kiültünk a Tisza partra. Csacsogtunk, napsütés, idill. Annyit láttam, h két srác beugrik egy csónakba, és elkezdnek evezni, de ha nekik ilyen sürgős, hát sportoljanak csak. Aztán jött egy rendőr motorcsónak, istenem, hát járőröznek. És minden ott történt a szemem előtt. Annyit hallottam, h valaki azt mondja, nézd már újraélesztik. És tényleg. Kihúztak egy férfit a vízből. Nem sok mindent láttam, annyian nyüzsögtek körülötte. Nagy nehezen kieveztek vele a partra, ott húzták ki tőlünk pár méternyire. Iszonyú volt látni, a pasi feje meg karjai tiszta lilák voltak, úgy lógott a rendőrök kezében, mint egy rongybábu. Nyomogatták, aztán zsákot rá. Groteszk volt, a lábai pajkosan kikandikáltak a fólia alól, csak onnan tudtam, h a huncut lábaknak nincs kedvük már játszani, h azok is lilák voltak, boááá. Próbáltam vigasztalni a lányokat, és közben azon pörgött az agyam, h vajon szégyellnem kéne-e magam. Azt gondoltam ha valaha ilyen helyzetbe kerülök, kiborulok, és bőgni fogok, de nem. Én, aki képes vagyok krokodilkönnyeket hullatni, mikor apa elvágja a csirkék nyakát, és látom hogyan küzdenek, ahogy szépen lassan folyik el belőlük az élet, vagy épp heti szinten megsiratom az egerenytűket, amiket a macsaim kínoznak halálra. Ez más volt. Olyan fura, egy halott test, semmi egyéb. Meghalni látni sokkal rosszabb lett volna. Lehet a tv keményít az emberen? Manapság annyi bűnügyi szakértős, halottkémes sorozat van, csupa összeégett meg kivéreztetett ál-halott. Ő is valami ilyennek tűnt. Kényszerítettem magam, h a számomra a látványnál megrázóbb dolgokba ne gondoljak bele, h mit fognak mondani a családjának, és mi történik most a testével, kinek kell azonosítani stb. Kegyetlen lett volna egy ismerőst ilyen állapotban látni. Állítólag minden évben meghalnak páran Hegyalján. Nem verhetik nagy dobra mert én még nem hallottam ilyesmiről. Ok, felfogtam, ilyenkor is történnek tragédiák, köszönöm szépen, több vizi hullát nem szeretnék látni. Az eseménynek megfelelően szépen leittuk magunkat aznap. Nekem egész konkrétan sikerült picsára innom magam, volt is sikerem bőven.
Hegyaljáról igen, nem, igen, nem?
Tegnap kicsit elhúzódott a rajzfilmezés, busz nem jött, nekivágtam gyalog a hídnak. Hallottam, h jön utánam vki biciklivel, gondoltam félreállok, elengedem. Az a paraszt volt, aki évek óta zaklat. Ott lakik a környékünkön, reggelente látom, mikor viszi a két szép kisfiát iskolába. Tiszta idióta, mindig úgy tesz, mintha akkor találkoznánk először, jön a hülye szövege, h régóta lát már, blah blah hűdecsinosvagyok, találkoznék-e vele, szexelnék-e vele, megadnám-e a számom és ezeknek a kombinációja. Eddig pár mondatos bocsdevanbarátom után elment. Most ingerült voltam hozzá, megmondtam a véleményem. Persze tetszett neki. Láttam, h ez nem jött be, ok, akkor nem szólok hozzá. Elkezdett kérdezgetni, h miért van rossz kedvem, miért nem állok vele szóba. Akkor már akkora volt a fejem, h legszívesebben tíz körömmel estem volna neki. Persze nem sok esélyem lett volna ellene, meg biztos még tetszett is volna neki. Akkor mögém jött, mondván gyönyörködik a fenekemben. Gusztustalan volt, ott nyehegett, h milyen fincsi vagyok, meg bevállalna hátulról. Égett az arcom a dühtől. Nem elég, h én vagyok a szenvedő alanya egy ilyen helyzetnek, de még szégyellem is magam. Jött még egy darabig, meg nyögött, aztán elköszönt és visszafordult. Ebből gondoltam, h nem haza ment, csak meglátta, h megyek fel a hídra, és utánam jött. Pff egyéb szórakozása sincs, mint este molesztálandó nők után tekerni?? Lehet azért fordult vissza, mert a távolban jött két srác. Gyáva féreg. Tőlük biztos kértem volna segítséget, mert amúgy mi egyebet lehet ilyenkor tenni? Fújjam le gázsprayvel? A rendőrséget nem hívhatom ki, mert addig elmegy, meg mégis mit mondjak? H csúnyákat mondott meg kéjesen nézett? Kiröhögnek, míg vér nem folyik. Ilyenkor jó lenne hinni az erőszakban és egyszerűen ráküldeni vkit, h verje be a pofáját. Maradjunk annyiban, h remélem Isten nem ver bottal kretén!
- Jó napot kívánok, múlt héten rendeltem egy fekete 35ös balettcipőt.
- Igen, máris nézem. Milyen színben?
- Fekete!
- (Keresi a füzetecskében, keresi, keresi) Névre volt felírva?
- Igen, XY.
- (Keresi, keresi) Milyen névre?
- XY…szerdán beszéltem a másik hölggyel, azt mondta megjött, jöhetek érte.
- Igen, biztosan. Itt is van, csak azt hittem fehér kell.
- Ez biztosan 35ös? Olyan kicsinek néz ki. Ha nem jó, ki lehet cserélni?
- Nem biztos, h van kisebb.
- Kisebb??
- Elnézést, úgy értem nem biztos, h lesz fehér színben.
És mindeközben három táncruhát próbáló kislány nyekergett dolbyban, az egyiknek a melle volt túl nagy a kiválasztott rikító rózsaszín ruhácskához, a másiknak a bugyipántja lógott ki a hupikékből, a harmadik nem is tudom min nyavajgott. Ajh!
Úgy felzaklatódtam! Kell nekem netelni...találtam egy blogot. Egy csaj. A kedvenc szórakozása, h temetőkben "turkál". Vagyis a (még élő) barátaival bemásznak kriptákban, és ott ücsörögnek a hullákkal, ölelgetik őket, hazaviszik a kezüket, fotózgatnak stb. Ilyen ember szabadon??? És a csaj röhögve meséli a szórakozását, mellé meg szorgalmasan linkeli a fotókat is...brr!!:(((( Nem vagyunk egyformák, de ennyire nem tisztelni a halottakat! A barátja állítólag támogatja ebben, sőt nehezményezi, h neki még nem vitt haza semmit. Senkit?? Szép kis pár, gondolom esténként egymás végtagjait csonkolgatják. Tudnék értelmesebb elfoglaltságot is egy hetero párnak, de az ő dolguk. A csaj szobája tele van "kellékekkel", koporsófogantyú, koponyák, hajdarabok, csontocskák. És saját bevallása szerint mostanában mindenkit csontváznak lát. Azt hiszem így kezdhetik a sorozatgyilkosok/nekrofilok.
...
Na jó, így visszaolvasva talán(?) elragadtadtam magam. Engem is vonz a temető. Sokak ezt sem értik bennem.
...
Á, mégsem estem túlzásba. Normális vagyok, én nem gyalázok hullákat.:)Rájöttem, h mégis van jó a tömegközlekedésben. Nyáron jólesik nem kocsiban poshadni, ráadásul egy csomó ismerőssel találkozik az ember. Ez meg két pozitívummal is bír, egyrészt a reggeli kóma fejek sokkal viccesebbek ha az ismerőseidé (nekik is az enyém), másrészt ilyenkor látom az emberek szemén, h együttéreznek a másikkal, amiért neki is dolgozni kell menni reggel.:) Azokról nem beszélek, akik pl éjszakai műszakról jönnek haza...:(
Nem mellesleg mégiscsak anyám lánya vagyok. A frissen kimosott hófehéren vakító atlétámon a nap végére ott pöttyöződött az ebédre elfogyasztott perkelt, de du jutott rá a csokitortából is.:)
Vasárnap pedig újabb tüneménnyel lehettem gazdagabb. Igen. Tv. A műsor címére már nem emlékszem, de Coolos (hé faszikáim, lassan fizethetnétek a sok ingyérreklámér'). Az alaptéma a rusnya nők. Feláll a szakértői gárda, plasztikai sebész, pipiáter, sminkes, hajos stb stb. Voltak v huszan. Gondolom hosszas kiválasztás után a szerencsés kiválasztottat kezelésbe veszik. Én annál a pontnál kapcsolódtam be, mikor a testszabász ecsetelte, micsoda jó nőt faragott anyuciból. Volt itt zsírleszívás, mell és orrplasztika, hajbeültetés mifene. Hja, így könnyű szupevumenné válni, kérdés, h nem-e retten meg az idegen nőtől aki visszabámul rá a tükörből. Állítólag anyuci a változás három hónapja alatt nem nézhetett tükörbe...A rút kiskacsából sete hattyúvá töppedt nő betipeg, majd idegtépő percek következnek. Csórikám ott áll a függöny előtt ami mögött tükör van. Pici sírdogálás, kéztördelés után függyöny fel, és elszabadul a pokol! A delikvens sír, nevet, vinnyog, bömböl, elájul, h így köszöni és úgy köszöni az összes problémája megoldódott most, h kinéz vhogy. A szakértősereg felsóhajthat, nem Quasimodot csináltak (max lelkileg nyomorodott meg a szerencsétlen, az meg kívülről nem látszik, ergo kit érdekel). Mindenki törölgeti a szemét, persze szogorúan csak a zsepi sarkát nyomja oda a szeme sarkához, semmi sminkelkenés, ó ne trombitálás! És akkor jött a meglepetés, jön A versenyző(??) vetélytársa. Hohó, mégsem olyan eccerű a szitu, a műnők versengnek. És kezdődik előről az egész. Megmutatják B versenyző milyen volt előtte. Ronda, szánalmas, befordult, depressziós szarrakás. Legalábbis ezt sugallják. A házassága is tönkrement. Őt senki sem szereti. A megoldás, kapjon ő is turbócicit, kacsaszájat. Mellékesen jegyzem meg, az egészségügyi plasztika műtéteket nem ítélem el, szegény nő fogyhatott 40-50kilót, mert a hasán úgy lógott a bűrke, mint egy sharpeinek. Hát, B versenyzőt is átformálták. Ő is bekacsázik a függyönyös terembe stb stb. Ájulás, hiszti, atyaég. Mindenki boldog, mert B versenyző immár készen áll, h helyrehozza házasságát. Ühüm, három hónap távollét után sok esélye van rá. Magát a versengést nem vártam meg, csóri nőcik a nép egyszerű lányai, nemigen tudtak az estélyiruhákban, kopogós cipőkben járni.
Le a műnőkkel! V ne nézzek tvt.:D Ja, és azóta is azon gondolkodok, vajon az ajándékba kapott műcici után kell adózni? És azt köbcentire számolják?