Tündérmetallady káosza

A második nap aztán átciheltünk a másik hostelbe, aztán nyakunkba vettük a várost. Reggelire isteni szendvicseket toltunk, nagyon jók ebben ott. Megcsodáltuk az élő szobor felhozatalt. Nekem nagyon tetszett ez a sok jelmezes, mesebeli izé, de második meg harmadik nap már nem a tüneményt láttam, hanem a mindennapok monotóniáját, az unalmat a szemükben. Odamennek, sminkelnek, beöltöznek, és nem élvezik a bűbájt, egyszerűen ezt csinálják, mert ez a munkájuk. Ezer meg ezer ember előtt pózolni a kirakatban nap mint nap. Kicsit ugyan beárnyékolta a hangulatunkat, h az előre eltervezett autóbérlést sikerült alaposan elbaszarintani, ami nem is lett volna olyan nagy baj, ha igazunk van. Nagy mellénnyel nekivágtunk, miszerint na nehogymá ne lehessen egy ekkora városban kibérelhető kocsit találni. Nos, Pünkösdkor még Barcelonában sem lehet Az ünnep az ekkora városban is ünnep, sokan elhúztak hosszú hétvégére. Jól utána érdeklődtünk, megszenvedtünk az angolul alig beszélő utazási irodában is, de mindössze egy sokat fogyasztó és durván drága mikrobuszt találtunk.:( Na nem baj, csak lejutunk Tossába másképp is. Igaz h fél nap eltelt a sűrű városnézésből, de próbáltunk jó pofát vágni a dologhoz, és beruháztunk a turista buszra. Ez egy igazi adomány, nagy városokban jól működik, van többféle vonal, napijegy, többnapos jegy, az ember felszáll, leszáll, bámészkodik, visszaszáll. Sokat lehet spórolni a tömegközlekedésen és nem utolsó sorban az időn. Fúúúú Barcelona nagyon bejövős város!!! Isten áldja így utólag Gaudit, eszméletlen jó a kontraszt a szokásos és gaudis közt. El tudnám képzelni, h egy ilyen félig mese városban éljek. Voltunk a két Gaudi háznál, a Güell parkban, Sagrada Familiánál, olimpiai csarnokban, szép kört futottunk.:)

Mikor az ember külföldön jár, mindig nagyon érdekes dolgot tapasztal, amik itthon nincsenek, kint meg bejáratott, egyértelmű dolgok. És sokszor nem is hülyeség. Barcelonában pl női taxisok éjjel nem járhatnak. Ok, itthon még nem is találkoztam női taxissal, de nem rossz alapötlet. Mondjuk ezt a taxis banzájt úgy egy az egyben nem nagyon értettem. Hát izé, városnézés közben volt csöpp picsulás is, a magyar piacon vett hamisítvány Louis Vuitton táskát el kellett vinni egy igazi Vuitton bolthoz, ahol ünnepélyesen le lett fotózva A Nagyokkal. Jóvan én se értem, de megtettük amit a kis hamis lelki békéje megkövetelt. Lőke teste meg már nagyon bizsergett a tengerért, mi is kívántuk látni, így lementünk a partra is, a belvárostól tíz perc séta, nagyon vagány. Fotózni én nem mertem, mert nagy divat a monokini, mindenhol belógtak ilyen-olyan-mégolyanabb cicik a parton. Viszont Miss Pózerről készült vagy két portfóliónyi anyag.:DD

Gyorsan eltelt ez a két nap is, indulás hát a beachre. Jó amúgy, van Barcelona-Tossa de mar direkt buszjárat. Ki is másztunk a buszpályaudvarra, ahol szembesültünk vele, h nem kell itthonból kiindulni, csak mert itthon egy busz pályaudvar van, ez az ottani nem az a buszpályaudvar. Ilyenek is csak mi lehetünk, h kimegyünk az első utunkba akadó nagy pályaudvarra ahelyett h megnéznénk pontosan honnan megy a busz. Mondanom se kell, a másik „jó” pályaudvar Barcelona másik végén van, cipekedni senkinek se volt kedve, így a döntés megszületett, a megspórolt két metrójegyet beinvesztáljuk vonatjegybe. Kicsit aggódtunk ugyan, mert három átszállásos buli volt, de így a kaland, nekivágtunk. Tök jó volt, a vonat végig a tengerparton ment, egészen Blanesig, nem volt semmi látvány.:) Blanesban aztán átszálltunk buszra, ami kicsit érdekes volt, ugyanis ahogy távolodsz a városból, a távolsággal egyenes arányban csökken az angolul beszélők száma és minősége. Mindez odáig fajult h a tróger buszsofőr nem hogy magas ívben tojt a szépen megfogalmazott anglus mondatainkra, de a kétségbeesett próbálkozásainkra is, mikor annyit próbáltunk kérdezni, h „Tossa de mar, Tossa de mar??”. Gondoltuk azt angolul, spanyolul, de még eszkimóul is így mondják. Hát, emberünk nem a hazai turizmus fellendüléséért hívott harcot, vonogatta a vállát, és közönyösen nézett előre, amit mi úgy érzékeltünk,  h ja, csak Tossába mehet. Felszálltunk, és el is jutottunk egészen Lloret de marig, hurrá már csak egy falunyira vagyunk, azt futva is megtesszük. Lloretben aztán újabb buszra szálltunk, és nagy nehezen elértük Tossát is. Hurrá. Még szerencse, h így is, úgy is kb tíz ojró a lejutás. No, elfoglaltuk a szállást, idegenvezetőt nem találtunk, nem baj. Azt hiszem erre az estére csak bőséges helyi vacsi és kis sör jutott, így aztán másnap frissen fitten tértünk magunkhoz. Nagyon szimpatikus kis hely ez a Tossa, óccsóság van. Igaza volt kolleginának amúgy, még Barcelona se olyan, mint előtte gondoltam. Ok, el lehet költeni a világ pénzét is, de ugyanúgy meg lehet találni az olcsó szupermarketeket, meg kajáldákat stb. Másra meg nem nagyon költöttünk, nem bevásárló turizmus ez, kérem szépen. Na hát ehhez képest Tossa meg a paradicsom. Egyes cuccok olcsóbbak voltak, mint itthon, pl nyolc literes ásványvizet vettünk pár euroért, a kóla is olcsóbb volt, úgyhogy nyugodt szívvel dőzsöltünk, volt keksz, csokika, narancs, amiket kb itthon se mindig veszek meg.:)) Az éttermekben meg szép adag kaját mérnek 8-10 euroért. Fűűű a kedvenc éttermemben olyan isteni paellát ettem, azóta is kívánja a belem. Kicsit még szoknom kéne ugyan, h a főtt rák úgy csápostul, szemestül fekszik a tányéromon, ettől függetlenül isteni volt az egész kaja.