Tündérmetallady káosza

Macaron trilógia kecskesajtra, füstölt lazacra és libamájra
Délice de Louise száraz pezsgő
Lazacpástétom, fésűkagylő és languszta Nantua-szósszal
Chablis (2008)
Sertésszűzérmék körettel, Périgeux-i szósszal
Vörös Bordeaux-i bor (2006)
Briós Langres-i sajttal és Provance-i salátával
Korzikai vörösbor (2009)
Ínyenctál
Vigne de Pierre pezsgő

Ezt vacsoráztam egyik este, szoruljon belém.:D Az Alliance Francaise-nek mindig vannak érdekes programjai. Például a szokásos főzicskézős napjaik nagyon érdekelnének, amikor egy-egy francia régió ételeit készítik el. Sajnos ezek szombatonként vannak, úgyhogy nem szoktam ráérni. A frankofón filmest is minden évben megmarad a dejólenne terv szintjén, így hát most foggal-körömmel hajtottam érte, h rááldozom az árát, és jusztis részt veszek az immár szokásosnak nevezhető frankofón vacsorán.

Sikerült elsőként odaérnem az étterembe, a személyzet feltűnően viháncolt még. Persze mikor észrevették, h tipegek fel a lépcsőn, mindenki haptákba vágta magát, és tizenikszes pincér sorfal rezzenéstelen tekintete előtt kísértek a helyemre. Hát persze, h az egész rendezvény helyszín legközépső asztala volt a mienk, így ahelyett h el tudtam volna vegyülni, mindenki engem bámult. Amúgy is tiszta kínban voltam, mert spontán családolás okán nem volt időm hazamenni átöltözni csinicuccba, úgyhogy ott ültem a minden közepén farmerben és mellényben, a rakat pincér szigorú arccal bámult rám, én meg próbáltam szelíden mosolyogni és gerjeszteni a bizalmat, ami ilyen környezetben, józanul, nem a legegyszerűbb. Szerencsére nemsokára elkezdtek szivárogni a népek, megjöttek kollegák is, lehetett feloldódni.

Egy francia séf érkezett az estére, aki a bazeilles-i és a debreceni vendéglátóipari szakközépiskola tanoncaival együtt főzött, és szolgálták fel a fogásokat, röpke ismertetőkkel kísérve. Röpke 52 perces várakozás után el is kezdődött a kulináris élvezkedés. Kaptunk egy kis pezsit, és jöttek szép sorban a nagy tányéron kis kaják. Azt gondoltam nagyjából van fogalmam a francia konyháról, tévedés volt. Persze elég gazdag kultúrájú ország, mit is vártam.:) Ez a macaron egy igen érdekes valami.:) Külsőre olyan mint nálunk a barackmag nevű sütike, ízre geijl édes, a felszíne meg színtiszta szirup, mint a mignone-on. Nagyon cukikák voltak, egyszerű fehér tányéron egy barna, egy fehér és egy rózsaszín gubics. Kezdtük a májassal. Huh, elsőre talán vadnak hangzik a májat mézédes fügével enni, viszont az ízhatás részemről az este egyik kedvence volt, kell valami hasonló recept! A füstölt lazacos rózsaolajos volt, újabb sokk a tőtöttkápi-pörkölt vonalhoz szokott ízlelőbimbóimnak, a kecskesajtos pedig hagymával volt tuningolva. Nagyon finom volt mind, de ez a három kis gubics épp elég volt belőlük. Tipikusan olyan kaja, amitől megcsömörlik az ember.

Aztán kaptunk finom száraz fehérbort, sajna csak decinyit, és jöttek a részemről legjobban várt tengeri kütyük. Sajnos ez volt a szerintem legkevésbé finom fogás. A fésűkagyló filék igazából ízetlenek voltak, a többi meg mind olyan halízű. Persze nem vártunk egy egész langusztát a tányérunkra. Ebből a fogásból a sült rákok ízlettek csak, meg a Nantua szósz, ami állítólag pici zöld rákokból volt készítve, ehhez képest barna színű volt.

Éss ezután az élmény után jött el a pillanat, hogy francia est ide vagy oda, megszavazzunk egy két centes birs pálinkát. Nem rontott az élvezeten.:)) A főételnek számító sertésszűzérmék nagyon puhák voltak, nem tudom hány órán át készülhettek. Az érdekesség a köret volt: lila krumplipüré.:))) Nem ám színezéktől lila, hanem olyan színű a krumpli. Ízre amúgy nem volt különbség. Volt szarvasgombás mártás is hozzá. Hát, nem tudom miért olyan nagy szám ez a szarvasgomba, szerintem lóíze van. A teaházban szoktam viszonylag gyakran belefutni ilyen lóízű teákba. A kaja mellé most már vörös bort kaptunk. Összességében az összes pezsgőről és borról elmondhatom, hogy nagyon illettek az ételekhez. Nem szeretek evés közben alkoholt inni, de ezek jól kihozták az ételek ízét. Lehet van valami a bortudományban.:))

 Aztán jött a fincsi briós, ami nem olyan magyar forma volt, mintha Leia fejéről lecsórtuk volna a tekercseket. Inkább mintha képviselőfánk belsejét kivájták volna, és beletöltöttek forró, erős ízű sajtocskát. Ezek a franciák aztán jók sajtokban! Az érett sajtízt nagyon jól kompenzálta a semleges ízű, friss saláta. Akkorra a sokféle íz már annyira lezúzta az ízlelőbimbóimat, hogy túl sok fogást nem is bírtam volna. Na meg csalóka az adag kérdése is, mert hiába minik, órákon át elhúzva teljesen eltelített mindenkit. A korzikai vörösbor is finom volt.

 Ezek után már csak egy dolog maradt hátra, a desszert. Habkönnyű, mangó krém ananászöntettel és mindenféle dizájnelemes kütyümütyüvel. Én persze jó magyar módjára az összes fogás összes díszítését is megkóstoltam.:D 11 után ért véget a vacsora, mint kiderült, ennyi kaja és pia után az alvással mindannyiunknál voltak gondok. Jó volt, élmény, jövőre is!

EZT Krlanynak küldöm. Valamiért úgy sejtem, őt biztos érdekelni fogja.:D

A fesztivál kártya összeesküvés a punkok ellen. Nincs több tarhálás barátom, meg a pult mellett lehajtott fejjel bóklászás, h felszedd a külföldiek által oly bőkezűen elejtett aprót!

:DD

Mostanában valahogy mindig üres valamelyik hurkám. De nem ám csak úgy általánosságban zabálhatnék, hanem „úgy ennék valami finomat”. Így aztán megint fellendülőben a kotyvasztós projekt. Kb két hete kezdődött, mikoris rám jött, h nekem sárgadinnye leves kell. Húztam-halasztottam, de még egy hét múlva is kívántam, így nem volt mit tenni. Kerestem nyolc receptet, ó minő meglepetés, ebből hat írt valamiféle alkoholt bele.:D Ez a kicsit extravagánsnak tűnő lett a nyertes, annyival változtatva, h előtte megfőztem a dinnyét. Ha már leves, valamit kelljen rajta főzni.:) Hát, alapjáraton nem rossz, de a fehérbort nagyon nem ajánlom bele. Az a fincsi jellegzetes édes íz kapott egy savankás utóízt, mintha kicsit sokat állt volna a napon brr. Cukroztam mint a fene, úgy már jó lett. Mondjuk tény, h úgy jártam mint az egyszeri asszony, megfőztem a sárgadinnye krémlevest, majd jól meglepődtem h jéé ennek  sárgadinnye íze van…:D Hozzászoktam a pár éves napi menüzéssel, h a gyümölcslevesnek vagy menzás vagy pudingpor íze van. Amúgy a receptek közt a szimpatikussági sorban a második helyezett egy vanília puding habarással készített lett, azt még szerintem megpróbálom. Pláne mivel a férfikollegák körében (szegényék, mostanában ők az áldozatok, mindig behurcolom amit kitalálok) nagy sikere volt a levesnek, és megígértem h csinálok még. A behűtött, finoman porcukrozott dinnye kockácskák sokat dobnak az élményen. Tejszínhabot és nem fújtam rá, elég édes ez így is. Amúgy elég karakteres ízű leves, a klasszikus vonzódásúaknak nem feltétlenül ajánlom, nem egy tipikus meggy v almaleves íz világ.

Aztán jött a sorban a ragacsos csirke. Erre is készültem már hónapok óta. Múlt héten úgy döntöttem lesz egy szabad délutánom, mikor se túlóra, se egyéb szaladgálnivaló, hát megcsináltam. A szokásos eccerű de naccerű recept. A combokat fűszersóval befűszereztem, és fél órára állni hagytam. Aztán lisztbe kell forgatni őket, majd megpirítani mindkét oldalát. Utána belemártjuk őket egy kecsapból, mézből és fokhagymából kikevert szószba, be egy tepsibe, rá sok összekutyult kukorica, apróra kockázott kaliforniai paprika és hagyományos ungárise csípős paprika, ráfolyatjuk a maradék szottyot és go sütő. Hmm igazán finom kaja. Minden van benne ami kell, pipi combi, jó kis sűrű létyó, amibe remekül lehet tunkolni, és istentelen mennyiségű zöldség. Bátrabbak apríthatnak bele padlizsánt is, biztos nem rontja el. És ami külön cukiság, a színvilág. Nagyon jól néz ki, barna, piros, zöld és sárga. A kaliforniai paprikával lehet még játszani a tökéletes színhatás eléréséhez.:) Annyi negatív tapasztalatom volt, h valószínűleg túl sok sült csirke fűszersót tettem a husira, és elég sós lett. Hát, ezt is tudom most már, legközelebb magamnak befűszerezem a klasszik só-vegeta-bors kombóval, az mindig beválik.

Pénteken aztán hódoltam a szintén-régóta kívánt rák projektnek. Ebből is kerestem vagy tíz receptet, végül nem bonyolítottuk túl. Első adagra hat közepes méretű garnélát vettünk, hátha csak nekem ízlik. Persze rákot szigorúan csak egyben, csápostul, lábastul, bajszostul, úgy az igazi, nem a pucult. Vajban megpirítottunk fokhagymát, majd a rákok mindkét oldalát 2-3 percig sütöttük, és kész. Pár recept írt petrezselymet és fehérbort, ez végül kimaradt, pedig volt mindkettő. Tanulság (úgy tűnik ez ilyen tanulságos időszak): az előfőzött rákot valszeg sós vízben főzhetik, nekem picit sós volt, gyengült a ráknak az a finom édeskés íze. Be is lehet pácolni a rákocskákat, az se lehet rossz.

Szombaton pedig kipróbáltunk két pácot. Egyik kollegámtól kaptam egy mini pác gyűjteményt, abból próbáltuk ki a citromos-pikánsat és az afrikait. Mint kiderült, a citromos-pikáns egy az egyben az, mint amit karácsonykor a halra tettünk chermoula néven. A receptet elolvasva igazán feltűnhetett volna, akkor megkímélem magamat egy élménytől.:) Igazából ez a pác nekem egyenlő citromos római kömény, annyira nem jön be. Egész konkrétan olaj, méz, citrom, lime (ezt nem kaptunk), koriander, paprika, római kömény és menta. Az afrikai pác pedig egy fűszerkeverék fahéjból, szegfűborsból, korianderből és cayenne borsból (mi paprikával helyettesítettük), ezzel kell bedörzsölni a husit. Érdekes ízű, ezzel még kell valamit kezdenem.:)

Most pedig megszállt a vega kívánalom, ismét. Három recept van a fejemben, amit mindenképpen ki akarok próbálni. Vegapöri, a ragacsos csirke vega változata (ezzel Szilkét akarom meglepni, még nem sejt semmit, remélem ízleni fog neki), illetve a rakott köles. Na igen. Én se ismerek magamra, a nagy húsimádó. Nem elég, h önszántamból brokkolit főzök, most még ez is. Nálam lentebb már csak Bab csúszott, a nem mondom meg mivel, nem akarom lerombolni a félisten imázsát.:D Szóval, Szilkével múlt héten krisnás étteremben voltunk, és és olyan incsifincsi rakott kölest ettem, h ilyet meg kell tanulnom főzni!! Ha előtte két órával valaki azt mondja, h kölest fogok enni, visszakérdezek, Hamupipőkének néz-e. Kész.:) Asse tudom hogy kell kölest főzni. De ötletem már van.:) Persze azért nem zakkanok meg végleg, alig várom a hat órásra tervezett sörös csülök projektet, nagyon kívánja a belem! Már minden megvan, a csülöktől a sörön át a cseréptálig, csak egy értelmes időpontot kéne összehozni. Hja kérem, zsufi a nyár.

Nahát mik vannak Debrecenben.:)) Amúgy helyezkedni tudni kell ám. A Kerekes-telepi fürdőben rendezett hepajok mindig durván elhallatszanak hozzánk, olyannyira, h a zeneszámok szövegét is érteni. Kifejezettem jó ez, mikor az ember a kertbe se mehet ki lazítani, mert dáridózik az Irigy Mirigy vagy épp a Hooligans. Mondjuk a főteres bulikkal szintén ez a helyzet. Jesszumpepi láthatom Alhazredet hőbörögni, MUHAHA meg minden.

Kicsi falu, komp. Ködlik, h pontosan mennyi is volt az annyi, vagy 300 egy autó amiben egy ember benne van plusz 100 a másik ember, vagy simán 200 az autó és 100 az ember. Persze hogy menne át a kocsi ember nélkül. Mindegy. Jön a napszítta öreg bácsi, itt van ő ahogy csak az időjárás engedi, egész évben. Most a 40 fokban is, szénné égve. Az önkormányzatnál a kérdésre, h ennyi fuvardíjból legalább a bácsi bére kijön-e, áh, legyintenek. A  városi megilletődik, de hát 300 ft, egy sör ára, miért nem emelnek a viteldíjon? Nem lehet, a helyiek már így is zúgolódnak.

Visszafelé várakozás. Tíz-tizenöt gyerekből álló kisiskolás csoport hangosan csivitelve nézi a vizet. Ilyen helyen illik köszönni. Ha már, akkor szóba is elegyedni. Átkompolnak tán a másik partra? Jaj dehogy, nincs nekik arra pénzük.  Most nézzék meg ezeket a gyerekeket. Közülük kettő szülője dolgozik, ott is csak az egyik. Itt nyáron sincs szünet az iskolában. Itt legalább kapnak enni, jobb nekik, mint otthon. Végre megjön a bácsi. A kezébe csusszan egy száz forintos. Csodálkozó tekintet, de hát idefele már fizettek. Nem baj, tartsa csak meg. Az Isten áldja meg, hallatszik hálásan. Torok összeszorul.

Hihhetetlen hova fajul a világ. A múltkori kapucnis kabát projekt után (amiből hozzáteszem, nem lett semmi) újabb őrület kezd eluralkodni rajtam. A Saru. Eleddig egyetlen cipőfélét tartottam ennél gusztustalanabbnak, azt az ótvar gumi klumpát a cserélhető cukiságaival, pfej. Tudom, nagyon kényelmes és szellőzik, de könyörgöm, akkor is broáf. Mostig a sarut is antinőiesnek gondoltam, de idén már annyi szép pintipánti kövecskés cillivillit láttam, h kezdek elcsábulni. Kifejezetten széppé bírják varászolni a női lábfejet. Már odáig jutottam, h két boltban megnéztem mi a kínálat, de még fel nem mertem egyet se próbálni. Gyanítom a többi cipőhöz hasonlóan ez is tortúra lesz, nehéz keskeny és nem magas ívű lábra nem lötyögőset találni. Ójaj.

Juhhú indul a szokásos kultúr pogramok sokasága Debrecenben!! Idén határozott tervem jobban beleásni magam a Debreceni Nyár-ba, úgy mint pl blues és jazz. Épp itt az ideje h szélesítsem a látókörömet. Még ugye nem értek hozzá, de érdekesnek tűnnek a koncertek. Viszont a fene a fejüket, h a folk rendezvényeket péntekre tették, amik nekem mostanság kimaradnak igazolt távollét okán. Ismét megyek Nyári Színházi estékre is, vagyis pontosabban egyre biztosan. Lassúság okán sajna Csányira nem csorgatjuk a nyálunkat, pedig jó kis cica este lett volna megnézni a málészájú mackókát. Még épp sikerült viszont jegyet kapni a Molnár Ferenc darabra, Márton András, Mikó István, Piros Ildikó, Nemcsák Károly, Pásztor Erzsivel.  

Na és persze lesz idén is borkarnevál mindenféle csuda termékkel, jó kis nyár lesz itthon is.

Kéne csinálni egy SP emlékzenekart. Csak ahhoz először meg kéne ölni. Pénteken abszolút bölcsre ittam magam.

l. üzenete:

 ne legyen szarabb teste mint nekem

N. üzenete:

 meg szőrösebb

l. üzenete:

 ahol én el vagyok hízva ott ő is el lehet

N. üzenete:

 te nem vagy

l. üzenete:

 csak olyan kell akinek bejön a szőr

 mer pucicsiga nem leszek senki kedvéér

N. üzenete:

 az nem is nő, aki nem a szőrös pasikat szereti

l. üzenete:

 ja.a pucicsigaimádó ribiknek meg a szájábaadnám a szőrös mellbimbómat oszt ráfeküdnék mind a 90 kilómmal

N. üzenete:

 :DDDDDDDDDDDDDD

Vannak nálunk melóhelyen nemzetközi projektek is, ahol mi mint pályázók veszünk részt. Én is részt veszek egyben, ami HR politikával kapcsolatos, most azonban nem erről szeretnék mesélni. A héten kedden-szerdán került megrendezésre a Creative growth projekt magyarországi része (A Creative growhtról itt lehet olvasni illetve itt és itt egy rövidebb magyar bemutatás a projektről és a debreceni programról). Én ebben a projektben nem veszek részt, de a programot olvasva elkérezkedtem, és nagyon jól tettem. Az első nap délelőttjén nagyon érdekes előadásokat hallhattunk. Nekem leginkább az I-Shop tetszett, lehet azért, mert számomra ez volt a leginkább megfogható. Nem is tudtam eddig erről, az Agrár területén van egy bolt, ahol feltalálok által kifejlesztett élelmiszereket tesztelnek piacra dobás előtt. Volt termék kóstoltatás is, én popcirokot kóstoltam, egy sajtot és gomolyát és fekete kukoricából készült teát. A legtöbb termék ismertető a manapság oly divatos antioxidánsokkal dobálózott, illetve a szelén és kalcium volt a favorit. Kíváncsi lennék, ha kikerül a piacra a termék, mennyire fog változni az ára. A legelvontabb talán az Ajtósi Dürer Egyesület volt. Érdekes volt látni, a többi országban mennyivel másképp mennek a dolgok, mennyivel másabbak a problémáink.  Kicsit nehezen értették meg hogy művészkednek itthon, a kinttel ellentétben.

A du-i program helyett én dolgoztam, többiek pedig meglátogatták a Modemet. Este a Tuba-tanyára mentünk magyarkodni. Nagyon nagy sikere van mindig ezeknek a programoknak.:) Még egyik projekt keretében sem sikerült meglátogatnom ezt a helyet, most élveztem nagyon, és szerintem elbírnék még egy-két ilyen estét, végülis minden csoport más. A hely tulajdonosa jó érzékkel rendezett el mindent a turizmus égisze alatt, az állatkarámoktól kezdve a népi zenekarig. Persze a welcome drink nem maradhatott el, jó kis ötveniksz fokos házi pálinka.:) Az étteremben már húzta a nótákat egy zenekar. A menü fenséges volt, előételnek(!) kenyérlángos hagymás tejföllel, szalonnával, majd palócleves, kemencés sültek és lekváros, túrós sütik, magyar borokkal kísérve. Én kicsit bántam, h ilyen tipikus magyar kaják lesznek, semmi különlegesség, de aztán bebizonyosodott, h lehet ezt durván jól csinálni. A lángos isteni volt, a tészta inkább hajazott pizzára, mint a megszokott übervastag főtérire, a leves pedig életem legistenibb palóclevese volt!! Igazából nem is szeretem az ilyen savanykás leveseket, a zöldbabot se, de itt fincsi magyaros változat volt. Én amúgy spanyolok és litvánok közt ültem, de minekutána az első kedves hóárjú kérdésemre közölte a litván nő, h ő inkább érti mint beszéli az angolt, a spanyolokkal beszélgettek. Kedvenceim amúgy a bolgárok voltak, akik nem beszéltek angolul… Mikor a projekt indult, Bulgária még nem volt tag az EUban, így ők csak megfigyelőként vettek részt a projektben. Háddena, így eljönni.:) Nem mondom, jó kis kirándulás ingyér eljutni sok országba.:) Vicces, kérdeztük az egyik spanyol nőt, h milyen Portugália (mert közel lakik a határhoz), mire ő kifejtette, h még sosem járt ott. Pislogásunkra azt válaszolta, h minek menjen oda. Ha nyaralni akar, pénzt akar költeni. Portugáliába bármikor átmehetne, ezért inkább elmegy Németországba. Ő tudja.:)

Az előétel és leves után kiterelték a népet az udvarra, volt egy kis karikás ostor bemutató, majd a vendégek kezébe nyomták az ostorokat, lehetett próbálkozni. Jó kis mulatság volt, valahogy ezek a közös bénázások mindig összekovácsolják az embereket. Utána megnéztük az állatokat, rackától a puliig. Huh hát bevallom őszintén a 900 kilós szürke marha engem is lenyűgözött, a karnyújtásnyi távolság pedig enyhén befosatós volt.:)

Vacsi után aztán voltak még vicces programok. Találomra elvittek pár férfit a társaságból, akiket beöltöztettek hatalmas subákba, volt nagy röhögés. Persze a nők sem menekültek, beöltöztettek egy nőt menyecskének, és jött a csárdás tanítás, persze csak olyan kettőt jobbra-kettőt balra csiszcsossz littylötty jelleggel. Mi vendéglátók elkaptunk egy-egy külföldit, jó hangulat volt. Sajnáltam, h ez az egy szám volt táncolás. Egy dolog nem tetszett, szerintem kár volt a sok magyar vonatkozású szóval traktálni őket, és mindenáron lefordítgatni nekik mindent. Ezek a poénok csak kimért mosolygást váltottak ki, ami érthető is, ha más nemzet szóviccét magyaráznák nekem, megérteni megérteném, de ennél többet nem tudnék vele kezdeni. Próbálták a régi népi hagyományokat, mesterségeket vicces tanulós formában előadni. A kedvencem az volt, mikor felkértek egy angol csávót a táncolásra. A helyi fiú elkezdett iszonyat cifrán táncolni, amit le kellett volna utánoznia. Persze, h nem megy, hát nincs rajta csizma!! Ráadtak egy csizmát. Még mindig nem ment. Hát persze, mert nem jó ing van rajta! Ráadtak egy inget. És így tovább és tovább, végül teljes csikós felszerelésben pompázott a srác, még pöndöri bajszot is ragasztottak neki, és a szájába dugtak egy hatalmas pipát, ő lett a kék csikós. Így tudtuk meg játékos formában, h miért kék az egyik, a másik pedig fehér: egyik hortobágyi, másik bugaci. Végül a zenekar bemutatta a népi hangszereket a nyenyerétől a kanálig, legnagyobb sikere talán a citerának volt. A lányoknak természetesen kezébe nyomták a köcsögdudát, egyesek cibálták nagy lelkesen.:DD Jó kis este volt, a házigazdánk vőfélyeket megszégyenítő showt nyomott.

Mindenki mosolyogva szállt fel a hazainduló buszra. Geri kollegát nem kell félteni, a hangulat fokozása érdekében olyan stand-upot lenyomott, h a végén már vinnyogtam röhögés helyett. Mentünk a puszta közepén, ez a lükepók meg magyarázta a mikrofonba, h balra a méltán gyönyörű Budapest, jobbra London, majd ezzel a lendülettel elénekelte a Béres legényt, végül a közönség szavazását kérte, h a rá váró valószínűen mérges menyasszonyának mit mondjon, miért „dolgozott” idáig.:))

A nyilvánvaló ingyenkaja-pia vonalon felül tényleg fontosak ezek az informális dolgok. Pláne nekem, aki nem vett részt eddig a projektben, jó volt másnap ismerősként üdvözölni azokat, akik az első napi előadásokon csak idegen arcok voltak. Könnyebben is megy a házigazdaként „kötelező” kedves kommunikáció így. Lehet pályát tévesztettem. El tudnék képzelni valami hasonló melót.

Ma reggel a máskor oly morcos ellenőr képzeletbeli rózsaszín csokornyakkendőt kötött és hóttnyájasan amolyan kiskeziccsókolom jelleggel a kezembe nyomott egy tájékoztatót a DKV által mától bevezetett változásokról. El se hiszem, vannak egész előremutató változások is, remélem ez nem áprilisi tréfa. De csak nem, már tegnap is láttam a villamoson utastájékoztatón.

A főbb változások:

- Szombatonként két éjszakai villamosjárat indul. Igaz nem a legtökéletesebb, mert 23:40 és 00:20 dee örüljünk ennek is.
- Megszűnik a 2D troli, a menetrendje beolvad a 2/2A troliba, és megszűnik a 3E troli, helyette 51es busz lesz érintve a négy egyetemi központot. (Vigyázat hétvégenként nem mennek a trolik, helyettük pótlóbusz lesz.)
- A változással érintett vonalakon a megállókban levő táblákon ezentúl nem a végállomástól való indulás hanem az adott megállóból való indulást fogják feltüntetni. Hurrá, nem kell számolgatni.
- A 24, 25/25Y, 31, 32es buszok, 1 villamos, 2/2A/3/3A/4 trolik menetrendje változik, egyesek járatszáma sűrűsödik és módosulnak az első-utolsó járatok indulási idői. Reméljük a diplomatikusan megfogalmazott „A blabla időszaki követési idők az utasszámlálás adatai alapján kerültek meghatározása” varázsmondat sem ritkítást jelent.

Figyeljen mindenki, ne bóklásszatok el.:)

Hihetetlen, 28 évesen kell rájönnöm, h a gumicukormaci mellkasa tiszta prém, igazi mackófelső. Boáá fertelem! Egy világ omlott  össze bennem.

- És, van most valami csajod?
- Á, nem.
- Múltkor nem azt mondtad, alakul valami?
- Tessék?
- Mondom, múltkor azt mondtad alakul valami.
- Ööö…mi volt az eredeti kérdésed?
- Az, h van-e most csajod.
- Jaa, azt értettem, lemostam-e a bicajom.

:DDD Csak tudnám, minek próbálok biciklisekkel másról beszélni. Nem lehet.

Na jó, néhanapján esetleg valami másik extrém sportról, pl a mászásról. Mindegy, csak félni lehessen.:) Sajnos régen volt már filmezős este a bicajos bandával, viszont fentiek fényében pár hete újra összegyűltünk kerós filmet nézni, legalábbis így tudtam. Aztán kiderült, h mászis is lesz. Kevés lenne SPOILER veszéllyel fenyegetőznöm, igazából leírom mindkét filmet, lelőve az összes történést.

Az első film a North Face volt. A történet igaz történetet mesél el, a svájci Eiger északi falának (az Alpok utolsó legyőzött csúcsa) egyik tragikusan végződött meghódítási kísérletéről szól. Másik oldalról már 1858-ban legyűrték a hegyet, érdekesség, h Heinrich Harrer írt erről egy könyvet (A fehér pók) a saját élményeiről. Őt amúgy a Hét év Tibetben c. filmből ismerhetjük, a ragasztómágus Bad Pritt, ugye. Az északi oldal méltán kapta a Haláloldal nevet, az első sikeres megmászásig 61 hegymászó életét vette el. Persze nem a hegy, hanem az ogre, aki a legenda szerint a hegyben él.:) Nos, a film 1936-ban játszódik, két német náci katona a hősünk, akik ahelyett, h politizálnának, sorozatosan bajba kerülnek mászó kényszerük miatt. Mikor az északi falat két hegymászó halála miatt tiltólistára teszik, egyértelmű, h indulniuk kell. Toninak a szerelemért is, ugyanis a várt sikert épp a sosem-beteljesült szerelme dokumentálná. Luise a főnöke nyomására megkéri a fiúkat, h ugyan vállalják már a szinte biztos halált, kéne az a cikk, h befusson. Először nemet mondanak neki, aztán persze ágyő a seregnek, és nekiindulnak a kőkorszaki eszközeikkel, h jól legyűrik ezt a fránya északi oldalt. Mert mondanom sem kell, a korabeli hegymászók a sisakot hírből sem ismerik, nincsenek spéci cuccaik, se mobiltelefon, csak a két kis kezükkel kikalapált szegek (abból sem több tucat, h majd a falban hagyjuk könnyelműen, nem, pár darab,  az első beveri, a második szedi be, nem pazarlunk.) és a jó öreg kötél. A kötél a hegymászó barátja. Több csapat is indulni készül a csúcsra, hőseink kissé másnaposan / az első csóktól megrészegülve vágnak neki a lehetetlennek tűnő kalandnak.  Nem sokkal utánuk megered az osztrák csapat is. Kis mászás után kőomlásnak köszönhetően betörik az első fej. Na itt kellett volna visszafordulni.

Az első igazán megrázó jelenet, egy óvatlan csapás nyomán kifordul a hóból egy táska, a táska végén pedig az eltűnt előző csapat egyik tagja. Itt a két ellenfél csapat együtt mond imát az elhunytakért, és a mélybe lökik a testet. Innentől egy négyes partit alkotva másznak tovább. A négyből már csak hárman, a negyedik fickó a törött koponyájának köszönhetően leginkább élet és halál közt lebeg, olyan kis mókásan lógva ég és föld közt. Mondhatnánk, h de legalább a jó levegőn van. Igen hamar beigazolódik, amit a hegyről tartanak. Szeszélyes és kiszámíthatatlan. Július közepén egyik pillanatban ragyogó napsütés, aztán pár perc múlva akkora hóvihar jön, h a hegy ki se látszik belőle. A kukkoló vendégek a köd miatt bosszankodva visszavonulnak a hotelbe forró fürdőt venni, miközben a mászók a hegyen haldokolnak. Ott benn több fogásos vacsorát esznek, drága bort isznak, kinn havat szopogatnak vacsora gyanánt és lefagynak a végtagjaik. Természetesen a fő-főhős a film során elveszti a kesztyűjét, a takaróját, és használható kéz híján kénytelen a fogával elrágni a kötelet.

Lehet mondani egy-két húzásra, h hatásvadász, de engem leterített a film. Végig szinte rosszul voltam, szédültem, vonzott a mélység, és már a film elején a hepi részeknél átszőtte az egész hangulatot valami fenyegetés. Könyvben nem olvasom el, az tuti. Pont elég volt színészek által megformálva átélni a szenvedésüket. Végig szurkoltam a főhősnek, úgy ért volna a film, ha már ezt a csórit nem sodorja el a lavina, nem loccsan szét a feje köveken és nem lesz öngyilkos, h mentse a többit, akkor legalább őt megmentik, és örökké élnek bódottágba’ a csajjal. Borzasztó volt belegondolni magam Luise helyzetébe, ő ül a meleg szélvédett helyen a szikla belsejében, tőle pár méternyire a szerelme pedig üvöltve könyörög, h ne hagyják ott megfagyni. A mentőcsapat pedig visszafordul.:( Oké, kicsit halivudi, h a csaj egy szál kiscipőben kimászik a sziklapárkányra, és kinn tölti a hóviharban az éjszakát, de szerelemben mindent lehet.

A sztori amúgy Toni Kurz és Andreas Hinterstoisser története. Vicces, a film elején, mikor még minden derűs és jószagú, Toni poénkodik  Andival a kitalált lengedezős megoldásáért „Ezért még híres leszel!”. És tényleg, a való életben Andi világhíres lett mászó technikájáról (Hintestoisser traverse). Sajnos mint bebizonyosodott, a technika nem minden. Ha nincs elég köteled…

Ezek a kerós népek meg kísz vannak. Előkerült bármilyen fostalicska rozsdaette drótszamár, rögtön elkezdték elemezni, milyen pedál van rajta, hány centis a nyeregcső, mit kéne átépíteni, áá.

A nagy sokk után könnyed levezetésként néztük meg a 127 órát, amit most adnak a mozikban. Szintén igaz történet alapján rendeződött, még pedig a történet főhősének könyve alapján. Engem nagy meglepetés már nem ért, ugyanis elolvastam egy spoileres blog bejegyzést róla. Szóval, a főhős Aron Ralston megszegte az örök törvényt: sose menj egyedül túrázni! Hát ő ment. Rá is faragott. Aron fogta magát és senkivel sem törődve, anyut, tesót lógva hagyva elindult túrázni, még azt sem mondta meg senkinek, hova megy. Hiba, hiba.

Ereszkedés közben Aron szerencsétlenül jár, és beesik egy több méter mély hasadékba, ráadásul egy nagy sziklatömb odapréseli a jobb karját a falhoz, halálra ítélve az óvatlan duhajt. Egy kulacs vízzel, meleg ruhák és kaja nélkül kénytelen eltölteni öt napot a csapdában. Ilyen ez a Grand Canyon, nem túl sok a kicsi kínai turista. Sok statisztát nem kellett fizetni.:D. A baleset napján Aron összefut két túrázó lánnyal, ők akik utoljára látták őt. A hasadékban van ideje gondolkozni, megbánja az összes bűnét. Hogy felelőtlen volt. Hogy sosem hívta vissza az anyját. Bárcsak a lányokkal lenne inkább a buliban, ahova a puci fürdőzés után oly kedvesen hívták. De nincs mit tenni. És saját magának emléket állítva a kézi kamerájával forgatja le az öt napját. Becsülendő a hozzáállás, ebben a reménytelen helyzetben is jó-reggel-vietnámosat játszik, és még ő vigasztalja a hátramaradó rokonokat. Nagyon fura a film, végig vicces-bulizós zenék mennek, sehogysem jön össze a látvány és a hangulat. A folyadékhiány ésatöbbi hamar megteszi a hatását, Aron egész szépeket hallucinál felfújható Scooby Dooról, pucér lányokról és özönvízről. Aztán öt nap őrület után premier plánban nyiszálja le a saját kezét. Nem tudom ennyi érelnyomás után mit érzett, mindenesetre az idegszalag átvágása szemmel láthatóan nem volt kellemes, jejzusom, pattant mint egy gitárhúr. Én hősiesen végignéztem, hat fűrész után ez meg se kottyan. De itt legalább hepi az end.:) A film végén pedig láthatjuk az igazi Aront, aki immár nem az adrenalintól boldog, hanem a szerelemtől.

HolbIbi Társulás: A jó lányok a mennybe mennek…

De hogy a rosszak hova, azt nem tudtuk meg. Úgy kellett már egy kis táncszínház, mint egy falat kenyér. A Lovarda Kávézóba volt meghirdetve a Modern Tánc-Játék Stúdió előadása csütörtök estére. Megadták a módját, érkezéskor ingyen pezsgővel kedveskedtek a vendégeknek, a folyosó részen pedig Seres Géza fotókiállítását tekinthettük meg.

Huh az első pár percben alig bírtam figyelni az előadásra, egyre csak az dübörgött a fejemben, h énis énis énis, de jó lenne ott állni és táncolni. Na de eljön még ennek is az ideje. A téma az örök volt: A Nő. Nyolc lány mutatta meg nekünk, milyenek is vagyunk. Rosszak, jók, vidámak, komolyak, elviselhetetlenek, hízelgők, szendék, kurvásak. És mindez egy nő. És mint kiderült minden rossz lány tulajdonképpen arra vágyik, h jó legyen. Mert a jó lányok a mennybe mennek. És tulajdonképpen, rossz is, jó is, egyre vágyik egész élete során: hogy megtalálja a másik felét. Néha találkozunk másokkal, akik hatnak ránk. Néha tök egyedül vagyunk. Néha pedig baromi nagy pofonokat kapunk, amiért egész életünkben gürcölünk, jön Egy Másik, és hopp elhalássza az orrunk elől. Akarva, akaratlanul. Neki csak egy pipa.

Voltak tényleg humoros jelenetek, egyik-másik lány nagyon tehetségesen játszott. Azt hiszem ez (is) egyik nagy találmánya ennek a műfajnak, nem muszáj megugrani a tripla leszúrt Rittbergert, nem a technikáról szól minden, sokkal emberközelibb az egész. Ezért is olyan jó csinálni, mert szerepbe bújhatsz és önmagad is megmutathatod.

 Összességében tetszett a darab, de nem estem hanyatt tőle. Az ötlet jó, a megvalósítás jó, de kicsit kiforratlan volt nekem az egész. Rövid is volt (nem utolsó sorban a belépő árához viszonyítva), és jobban ki kellett volna dolgozni a témát, elfért volna még pár jelenet, kicsit több arcát megmutatni egy-egy karakternek. Bele is fért volna, hiszem egy-egy részben nem táncolt minden lány, így lett volna még erő bennük, a téma meg kimeríthetetlen. Talán ezért oly divatos manapság úton-útfélen a nőiséggel dobálózni. Amúgy nekem kicsit sok volt a céltalan kurvoid vonaglás. Értem én, h rossz lányok, de a nőiség nem csak a segg riszálásból áll. Nem tudom mennyi munka volt e mögött a darab mögött, de szívesen megnézném mondjuk fél év múlva is, hova alakul. Talán kiegészülve a részemről várva várt férfi karakterrel. Persze a nő önmagában is nő, de na, a fénynek is az árnyék mellett van értelme, a nő is férfi mellett lehet teljes. Aztán ez lehet direkt koncepció volt, de az is lehet, h azért mert (a honlap szerint) csupa nőkből áll a társulás. Kár érte, egy vendégművészt megért volna.:)

A ruhák jók voltak, és a díszlet is tetszett. Brr az újonnan kialakult tériszonyommal nem tudom lett-e volna merszem felcsimpaszkodni az oly ingatagnak tűnő fakeretekre. Na de a lányok megoldották, és nagyon jól játszottak a térrel.

 Az mondjuk nem derült ki számomra, h a végén a mennybe menő mitől volt jó lány, mert a darab során nálam beolvadt a többiek közé. De lehet túlmisztifikálom, és nem is konkrét karakter volt ő végig, csak rá esett a választás az utolsó jelenethez. Amúgy nagyon vicces, az említett lány szemmel láthatóan kerekedő pocakkal rendelkezett, ha mással nem is, de ezzel a csodával biztos a mennybe ment.:)

Egy öregúr egyszer elhatározza, hogy elmegy Afrikába szafarira. Magával viszi öreg kutyáját, hogy társasága legyen. A kutya egy nap addig kergeti a pillangókat, amíg azt veszi észre, hogy eltévedt. Bóklászik erre-arra, hogy megtalálja az utat, egyszer csak látja, hogy egy leopárd rohan felé láthatóan azért, hogy megegye.
Az öreg kutya azt gondolja: "Jajjaj! Most igazán bajban vagyok!"
Észrevesz a közelében néhány csontmaradványt valami dögből, gyorsan elkezdi rágni a csontokat, hátat fordítva a közeledő leopárdnak.
Amikor az már majdnem ráugrik, a vén kutya felkiált: "Ez a leopárd igazán finom volt! Vajon találok még egyet?"
Ezt hallván a leopárd az utolsó pillanatban visszafogja az ugrást, rémülettel néz a kutyára, és gyorsan elhordja az irháját.
"Húúú!", sóhajt a leopárd, "ez meleg volt. Ez a vén kutya majdnem elkapott."
Közben egy öreg majom, aki végignézte az egész jelenetet egy faágról, arra gondol, hogy hasznot húzhat abból, amit tud, és kialkudhat valami védelmet a leopárdtól.
Utánairamodik, de az öreg kutya, amikor látja teljes sebességgel a leopárd után futni, rájön, hogy valami ravaszság történik. A majom utoléri a leopárdot, elárulja neki a kutya cselét, és alkut ajánl.
Az ifjú leopárd feldühödik, hogy rászedték. "Ide gyere, majom, ugorj a hátamra, és meglátod, hogy jár, aki be akar csapni!"
Az öreg kutya látja a felé rohanó leopárdot a majommal a hátán és nyugtalankodik: "Na, most mit csináljak?" Ám menekülés helyett újra leül háttal a támadóknak, és ismét úgy tesz, mintha nem látta volna őket. Mihelyt hallótávolságba érnek, felkiált:
"Hol van már az a hülye majom? Már egy órája elküldtem, hogy hozzon egy másik leopárdot!"

Tanulság:

- Sose nevesd ki az öregeket!
- A kor és a fitnesz végül mindig legyőzi az erőt és a fiatalságot. A szellem és a ravaszság csak a korral és a tapasztalattal nő meg.

A karácsonyi halas projektnek köszönhetően felfedeztem magamnak a római köményt. Nem is tudom eddig hogy nem ízleltem még, nagyon bejött. Így hát elkezdtem római köményes recepteket keresgetni a neten. Így jutottam el a Szabdzsihoz. Mivel mostanság (még nem sikerült eldönteni h téli depresszió v simán öregedés okán) egyre jobban kívánom a zöldségeket, én, a húsimádó, meg is szavaztam a bizalmat a kipróbálásra. Szerencsére Krlany mindig kapható az őrült recept ötleteimre. :) Nos, a Szabdzsi egy gonosz dolog, jól beégeti az ember lányát. Múltkorában alvós vendégeink voltak, köztük vegák és mi több krisna tudatúak is, főtt a fejem rendesen, mi legyen a menü, ugyanis mi elég sok húst eszünk, így a rántotta-rántott sajt- lekvárosmákossajtosstb tészta bűvkörén kívül nem nagyon ismerek vega kajákat. A dolog akkor megoldódott, most meg duplán örültem h nini egy jónak tűnő, ráadásul indiai kaja, lesz mivel villogni. Szilveszterkor be is próbálkoztam, nagy lelkesen előadtam, h képzeljétek tudok már indiai kaját, bizonyám. Szemek felcsillantak, na és mi az? Szabdzsi. Itt hőseink kissé zavartan összepillogtak, látszott, h valami nem jót mondhattam és nem akartak megbántani. Végül megkaptam a választ. Hátizé Indiában minden kaját Szabdzsinak hívnak, azt jelenti, főétel. Ááááááá.:DDD Mindegy, azért megfőztük.:) Kezdésként első körben nekem meg kellett gugliznom mi a rák az a ghí.:) Tisztított zsiradék. Pf, akkor mé nem azt mondják.:) Mi sima olajjal helyettesítettük. A kaja nem pont olyan lett, mint elképzeltem. Ízre elég intenzív volt, végülis a római köményen kívül mást nem is nagyon éreztem, a kívánságom teljesült. Állagra nekünk egy pempős főzelékszerű trutyit sikerült összehozni, kenyérre kenve is lehet enni.:) Színre nekem nem tetszett, ami igenis fontos egy ételnél. És ugye ez főétel, de mi köretként ettük, a sült pipi nem rontotta el, a szottyban meg jól lehet tunkolni.:)

Tegnap meg ó borzalom, brokkolit főztem. Egy éve ha azt mondja nekem valaki, h én szeretem és önként fogyasztom ezt a zöld izét, körberöhögöm. Nem elég borzasztó már a cukkini, még brokkoli is. Egyik zöldebb mint a másik, én meg nem szívesen eszek zöld és fehér ételeket.  Így változik az ember ízlése. Ha másért nem, ezért megéri idióta csajos oldalakat böngészgetni, így az agyfaszon kívül egy remek recepthez is jutottam, egy kvázi rakott tészta, úúú de megy az örökös tagok közé!! Legközelebb teszek bele kukoricát is, és esetleg jelzés értékkel juhtúrót. Ha pedig vegáknak főzöm, a füstölt sonkát füstölt sajttal fogom helyettesíteni, mert azért az íz hiányozna belőle.:) Most is épp üvölt a fülembe a Conan's first date, én meg ettől a kajától pihegek, tegnap óta faszán összeértek az ízei, még jobb, mint frissen!!

Ni a két recept, jó étvágyat!

Szabdzsi - cukkini és burgonya fűszerekkel

Hozzávalók:
4 nagy burgonya
3 közepes cukkini
1 ek. ghí
1 tk. római kömény
1 tk. fekete mustármag
1 tk. őrölt gyömbér
1 tk, őrölt koriander
1-2 tk. só
2 dl tejszín

A burgonyát meghámozzuk és kis darabokra vágjuk, a cukkinit hasonlóan. A ghít felhevítjük, a fűszereket megpirítjuk benne, majd hozzáadjuk a zöldségeket és sóval ízesítjük. Esetleg némi vizet is adhatunk hozzá, hogy ne égjen le. Végül a tejszínnel ízesítjük.

Brokkolis penne

Hozzávalók

2 fej brokkoli
25 dg sajt, reszelt
5 dkg vaj
5 dl tej
15 dkg sonka
egy csomag pennetészta
3 gerezd fokhagyma
2 dl tejföl
egy csipetnyi szerecsendió
egy csipetnyi só, bors
egy kávéskanál ételízesítő
2 evőkanál liszt

A tésztát sós vízben kifőzzük. Miután lecsepegtettük, összekeverjük a kis doboz tejföllel, a kockákra vágott sonkával, a zúzott fokhagymával és egy kevés reszelt sajttal. A zöldséget megmossuk és rózsáira szedve fűszeres vízben megfőzzük (nagyjából 20 perc alatt kész van), majd leszűrjük. Közben sajtos bechamell-mártást készítünk: vajat melegítünk, majd hozzáteszünk egy kevés lisztet. Ezt a keveréket, miután simára kevertük, felengedjük a tejjel, majd hozzátesszük a sajt felét. Megvárjuk, amíg besűrűsödik. Kivajazunk egy tepsit vagy jénai tálat, beletesszük a tészta felét, ráhalmozzuk a zöldség felét, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk egy kevés szerecsendióval, majd újrakezdjük a rétegezést. Ráöntjük a sajtos mártást. A maradék reszelt sajtot a tetejére szórjuk, és sütőben addig sütjük, amíg a teteje meg nem pirul.

Help wanted. Mi a videon szereplő harmadik zenekar? Köszpusz.

Karácsonykor halat illik enni. De én nem szeretem a halat! Mocsárízű. Viszont Stahl Juditnak van arca mindig olyan ínycsiklandó kajákat legyártani, h tisztára megbolondít. Ez történt most is, így kipróbáltunk egy igen ínyenc receptet, konkrétan: sült tengeri hal chermoulával

Hozzávaló:
4 db kb. 25 dkg-os, konyhakész tengeri süllő
4 evőkanál olívaolaj
só és frissen őrölt bors

A fokhagymás-sáfrányos krémhez:
8 gerezd fokhagyma
2 kávéskanál őrölt római kömény
1 késhegynyi sáfrány, 1 evőkanál forró vízben feloldva
1 citrom reszelt héja

A chermoulához:
4-4 dkg friss petrezselyem és korianderzöld
1 dkg friss menta
1-2 friss, piros chili
2 gerezd fokhagyma
1 citrom
2 kávéskanál őrölt paprika
1½ kávéskanál őrölt római kömény
1½ dl extra szűz olívaolaj
só

Előmelegítjük a sütőt 200 fokra (gázsütőn 6-os fokozat). Sütőpapírt terítünk egy akkora tepsibe, amelyben elférnek egymás mellett a halak.

Elkészítjük a halak belsejébe kerülő fokhagymás krémet: a fokhagymát megpucoljuk, összezúzzuk, majd összekeverjük a többi hozzávalóval. Előkészülünk a chermoulához is: a friss fűszernövényekről lecsipkedjük a leveleket, mert csak ezek kellenek hozzá, a szárak nem.

A halak egyik oldalán a bőrüket ½ cm mélyen beirdaljuk, azaz egymástól pár centiméterre, több helyen, éles késsel párhuzamos metszéseket ejtünk rajta. Ezután sózzuk-borsozzuk a belsejüket, és arányosan szétkenjük bennük a fokhagymás krémet. Végül a külsejüket is átkenjük, de csak 1-1 evőkanál olívaolajjal, majd a külsejüket sózzuk-borsozzuk, és a sóból-borsból juttatunk a beirdalt részekbe is.

A halakat egymás mellé fektetjük a tepsire, letakarjuk alufóliával, és elkezdjük sütni a sütőben. 5 perc múlva levesszük róluk az alufóliát, és így sütjük tovább. Amikor innen számítva letelt 15 perc, megnézzük őket: ha a húsuk már fehér, készen vannak; ha nem, tovább sütjük őket. A pontos sütési idő a halak vastagságától függ és attól, ki mennyire átsülve szereti a halat.

Mialatt a halak sülnek, elkészítjük a chermoulát. A fűszernövény leveleit apróra vágjuk. A citromhéját megreszeljük, a levét kifacsarjuk, átszűrjük. A chilipaprikát kimagozzuk, felaprítjuk. A fokhagymát megpucoljuk, összezúzzuk.

Ezután késes betétű robotgéppel összedolgozzuk a fűszernövényeket, a reszelt citromhéjat, kb. 2 evőkanál citromlevet, a chilipaprikát, a fokhagymát, a római köményt és az őrölt paprikát, miközben apránként hozzácsurgatjuk az egészhez az olívaolajat. A szószt megsózzuk, és tálaláskor a sült hal mellé kínáljuk.

Hát hogyne, tip-pi-kuss Stahl, a fűszerek 30%a nem található meg egy átlag magyar háztartásban.  És asse tudjuk mi az a chermoula. Ez utóbbira igen hamar fény derült, egy marokkói mártás. Hát, már a halvásárlás is igen mókás volt, ugyanis többek közt a halhoz sem értek. Így aztán miután sikerült este 6előtt az üresen kongó piacon kifogni (csak nekem lehet ilyen mákom) az egyetlen(!!) nyitva tartó bódét, igeeen a halas van legtovább ott, riadtan pislogtam körbe. Ebédszünetben gyorsan végigszaladtam már a kínálaton, volt kishal, nagyhal, élő, holt, szelet, egyben. Persze a recept által írt tengeri süllőt egy frappáns virtuális mozdulattal kihúztuk. Fasza, zárás körül már csak ponty és harcsa volt. Krlany azt mondta neki mindegy, csak ponty és harcsa ne legyen. Jajdejó.:D Kérdezte a láthatóan fáradt és frusztrált néni h mit akarok. Félve mondtam h csókolom, halat. Jó, de mifélét. Nem tudom. Örült nekem.:D Na mindegy, vettem egy kb másfél kilós lefejezett egyben harcsát, meg egy cuki cserepes mentát is örökbe fogadtam. Előbbit betettem a fagyóba, utóbbit kistálkába tettem, és megsimiztem a leveleit, kérve h léci legyen hozzám türelmes, és legyen kitartó, ne pusztuljék már ki, mint eddig az összes növényem. A neten utána olvasgattam gasztro blogokban, kicsit vigasztal h a jelek szerint a fűszernövények legalább olyan könnyen kipusztíthatók, mint a nem ennivalók. A menta amúgy csudajó dolog. A recept persze friss fűszereket ír, de azokat hanyagoltuk, a mentát viszont amúgy is használom teának, így bizalmat szavaztam neki. Majd lesz neve is. Valami kedves és szép kéne.

Na de a főzés. Asszem aki kitalálta a római köményt, az egy okos fajta ember lehetett. Nagyon bejött az íze. A friss chilli helyett port használtunk, a koriander is por volt, és hát bevallom őszintén a mi konyhánkban nincs olivaolaj, jó a napraforgó is. A fokhagymázás mindig az én reszortom, Krlanyé meg a nehézségek.:D A diribdarabos krémmel kikente a hal pocakját, a külsejét meg sóval-borssal meghintette, és egy kis olajos masszázs (hihi) keretében belemasszírozta neki.:) Utána megcsináltuk a chermoulát. A sáfránynál kicsit megijedtem, mert egy az egyben úgy nézett ki, mint a tubifex. Lehet élő halat kellett volna venni, és kupánvágás előtt megetetni vele?:D Érdekes egy fűszer na, kis barna kukac alakja van. Első kóstolásra a chermoula nekem leginkább citromízű volt, ami először elrettentett (főleg h zöld), de aztán rájöttem h a citrom és hal barátok. Szépen megsült a cápali, jöhetett a pocakbélelő pálinka és a friss kenyér. Körettel nem bajlódtunk, pláne mivel el nem tudtuk képzelni milyen íze lesz ennek az izének.:) Nos, jóóó. És nem mocsárízű.:) Fincsi kombót alkottak a fűszerek, a hal húsa finom volt, a chermoula illett hozzá, mehet a recept a (még csak a fejemben élő) Ynga szakácskönyvébe!:)

Ez is eltelt, azaz örikari.