Tündérmetallady káosza

"Szívesen elmennék egy önbizalomerősítő tréningre, de úgyse vennének fel." (Én, Rokksuli főpróba után. Mert azt hittem, h tényleg. Pedig semmi okuk nem volt, hogy.)

No, első tossai ébredésünk után még úgy szexi pizsiben felcsattogtunk hárman lyányok az idegenvezetőhöz, egy-egy bögre forró kávét szorongatva és ha kissé csipásan is, de kedvesen mosolyogva, hadd örüljön kora reggel.:D Kicsit másnaposan találtuk, de örült, h előkerültünk, bár kicsit hajmeresztett azon, minek bonyolítjuk az életünket közvetlen busz helyett kalandozással, de aztán elég volt egy este, h rájöjjön, ez a társaság neeem az az eccerű fajta.:D Bevásárlás és reggeli után felmentünk az óvárosi részbe, elég gagyi, pálmafák, várrom, sziklák, tengerparti kilátás.:) A borzalmak elviselésére vittünk egy hatalmas üveg Sangriát is, kevés volt.:) Szép kis falu Tossa, olyan igazi nyaralófalu, ami télire kiüresedik. Előszezonban lenni meg külön jó, mindenki mosolyog rád, találtunk éttermeket ahol direkte szeretik a magyarokat, és kaptunk kedvezményt is.:) A napok gyorsan teltek, az egyik este vége meg az lett, h a társaság nem mondom meg melyik tagját a rendőrség hozta haza éjnek évadján a hókamókából. Szintén a társaság nem mondom meg melyik tagja másnap se igazán tudott mit kezdeni a rászakadt szabadsággal, így az aznapi szórakoztatásunk gyanánt azt találta ki, h ő bizony áttör egy korlátot és lezuhan egy szikláról. Mit lezuhan, igazából lepattog, ide-oda csapódik a köveken majd elterül a finom meleg homokos tengerparton. Szerencsére az alkoholgőzön át is működött a tizenéves eső mászó reflex, vagy csak Istenkének van humorérzéke és vigyázott erre a lökedékre, mindenesetre kisebb zúzódásokkal megúszta. Ráadásul mi sokkal jobban megijedtünk, mint maga a páciens. Mondjuk nem tudom mit vártam, az első barcelonai estét azzal kezdte, h a város közepén hatsávos úton rohangált nagy boldogan a dudáló kocsik közt, aztán az olimpiai csarnoknál leesett egy mászófalról, mert persze arra fel kell mászni mindenféle biztosítás nélkül. Hiába próbáltam öt napig a fél szememet a társaság nem mondom meg melyik tagján tartani, csak megtörténtek ezek. Nekem már gyerek se kell, pláne nem több, fél éves koráig megőszülök jaj mit ránt magára, honnan esik le, mit dug az orrába ááá, még egy ilyen égetnivalót felnőtt-kölköt.:)

Egyik este az idegenvezetőnk tanácsára felkerestük a Chaplin bárt. Tossába látogató magyaroknak kötelező!! A pultos magyar, ő a Jani.:) Vittünk házi mézes páleszt, ő meg kutyult nekünk a saját Sangriájából, ami háromféle röviditalból és borból áll. Igen, így. Seeemmi hígító gyümölcslevecske, csak szájösszeragasztós körömlakk piák borral kísérve, ööö nem kicsit veszélyes. Főleg úgy ha ráiszod a pálinkát, többféle abszintot meg Shotot is. Na ezt a Shotot el tudnám viselni itthon is, iggen finom pia. Pedig kék.:) Hát, másnap du 4ig csak az ágyban nyögtünk hihi. Azért adtunk a kultúrának is, voltunk Mont Serratban, még egy fél napocskát Barcelonában meg flamenco esten is. Jól fel is készítettek minket, h a főbikuci egy világbajnok flamenco táncos, hozzáteszem szerintem ez ott kin olyan mintha itthon azt mondanám, jó paprikás csirkét főz, ott mindenki világbajnok.:) Na, megtekintettük a műsort, a főcsávó, hát, nem azt mondom, biztos sokan elnyammognának rajta, nekem is jobban bejött volna ha mondjuk tizenöt évvel idősebb vagyok.:))

Utolsó nap már kissé hervadtak voltunk. Sose hittem volna, de tényleg életem legjobb nyaralása kerekedett ki az egészből, egyikünknek se akaródzott hazajönni.:( A kedves idegenvezetőnk kissé meg is lepődött, h miért megyünk két nappal korábban haza, ha egyszer ki van fizetve a szállás. Mi meg az egyheti élménnyel feltöltődve rá is izgultunk, h télleg miért is, szabit lehet kivenni, maradjunk hát még két napig, de ugye Wizzair nem a barátunk, a fapados árakat be kell hozni a szolgáltatásokon, repjegyet átíratni nem egyszerű és nem olcsó dolog, nagyon nem…Belenyugodtunk a dologba, de azért a hazaúton is sikerült bizonyítania a kedves légitársaságnak, történt ugyanis, h Kriszti bőröndje bizony pár kiló túlsúlyt mutatott. Mindezért pedig tizennégyezer forintot kívántak felszámolni.:S Na hát fizesse ki, akinek az anyja Imre!! Sajna többünk bőröndje már becsekkolódott, így hozzánk nem lehetett átpakolni. Végül kényelmes strandpapucs le, Kriszti átvette a télleg-dizájnos, de mégiscsak jó nehéz magassarkú tipegőjét, még egy párnyi be a kézipoggyászba és rendben is voltunk. A nyaralás alatt megismerve hazafelé már nem szaladt ráncba a szemöldököm, h tengerpartra több pár magas sarkú cipellővel jön, asszem én sose leszek ilyen tip-top csaj.:)

No, becsekk után magabiztosan sétáltam át a csippantós kapun, és…pitypity. Mi a fenétől?? Se kulcs, se telefon, a nyakláncom is levettem, se csat, se csizma, max a metál szívem. De nem bántam, jött egy szépfogú mosolygós spanyol csávó, és rámászatott vmi gépre, ami elkezdett pirosan villózni, meg csipogni, én megijedtem h jaj nem is tudtam, de rossz drogcsempész merénylő izé vagyok, ő meg erre mosolyogva továbbengedett. Jajó. Utánunk jött egy kissé lelakott Ahmed. Vártuk a többieket, nézelődtünk, rápillogtunk az átvilágítós monitorra..baszki, Ahmednek egy fokos figyel a táskájában. Nem is kicsi, a tízkilós húzós bőrönd szélétől széléig.  Hosszában! Guvadt szemekkel néztük, most mi lesz. Úúú nagyon durva volt, mint a filmeken. Ott teremtek a kommandósok a semmiből, leteperték a csávót a földre, erre az elkezdett őrjöngeni, mint egy állat, még egy pisztoly is előkerült, mindenki visított, sikoltozott. Aham, lelki szemeink előtt. Amúgy annyi volt, h kinyittatták borostás barátunk táskáját, felül törölközők meg alsógatyák voltak, jóvan, becsuk, mehet. Ennyi??? Mi meg imádkoztunk h léci ne a mi gépünkre szálljon.:) Még jó, h egy kisollót se engednek fel szabályzat szerint. Bezzeg ha van nálam körömlakk, elveszik, nehogy áttörve az összes stewardessen, civil ruhás FBI-oson, ajtókon, kikenjem a pilóta körmét és lezuhanjunk, egy ilyen dzsihádd csávó meg combcsontnyi fegyverrel utazik. Röviden ennyi.:)

Blogolás közben amúgy a Lőkétől kapott Best of spanyol zenéket hallgatom, hátizé csomó olyan szintiszőnyeggel rendelkezik mintha az Egér a Marson menne.:DDDD Nya fiúk, lányok, májusban Madridban folyt.köv.;)

A második nap aztán átciheltünk a másik hostelbe, aztán nyakunkba vettük a várost. Reggelire isteni szendvicseket toltunk, nagyon jók ebben ott. Megcsodáltuk az élő szobor felhozatalt. Nekem nagyon tetszett ez a sok jelmezes, mesebeli izé, de második meg harmadik nap már nem a tüneményt láttam, hanem a mindennapok monotóniáját, az unalmat a szemükben. Odamennek, sminkelnek, beöltöznek, és nem élvezik a bűbájt, egyszerűen ezt csinálják, mert ez a munkájuk. Ezer meg ezer ember előtt pózolni a kirakatban nap mint nap. Kicsit ugyan beárnyékolta a hangulatunkat, h az előre eltervezett autóbérlést sikerült alaposan elbaszarintani, ami nem is lett volna olyan nagy baj, ha igazunk van. Nagy mellénnyel nekivágtunk, miszerint na nehogymá ne lehessen egy ekkora városban kibérelhető kocsit találni. Nos, Pünkösdkor még Barcelonában sem lehet Az ünnep az ekkora városban is ünnep, sokan elhúztak hosszú hétvégére. Jól utána érdeklődtünk, megszenvedtünk az angolul alig beszélő utazási irodában is, de mindössze egy sokat fogyasztó és durván drága mikrobuszt találtunk.:( Na nem baj, csak lejutunk Tossába másképp is. Igaz h fél nap eltelt a sűrű városnézésből, de próbáltunk jó pofát vágni a dologhoz, és beruháztunk a turista buszra. Ez egy igazi adomány, nagy városokban jól működik, van többféle vonal, napijegy, többnapos jegy, az ember felszáll, leszáll, bámészkodik, visszaszáll. Sokat lehet spórolni a tömegközlekedésen és nem utolsó sorban az időn. Fúúúú Barcelona nagyon bejövős város!!! Isten áldja így utólag Gaudit, eszméletlen jó a kontraszt a szokásos és gaudis közt. El tudnám képzelni, h egy ilyen félig mese városban éljek. Voltunk a két Gaudi háznál, a Güell parkban, Sagrada Familiánál, olimpiai csarnokban, szép kört futottunk.:)

Mikor az ember külföldön jár, mindig nagyon érdekes dolgot tapasztal, amik itthon nincsenek, kint meg bejáratott, egyértelmű dolgok. És sokszor nem is hülyeség. Barcelonában pl női taxisok éjjel nem járhatnak. Ok, itthon még nem is találkoztam női taxissal, de nem rossz alapötlet. Mondjuk ezt a taxis banzájt úgy egy az egyben nem nagyon értettem. Hát izé, városnézés közben volt csöpp picsulás is, a magyar piacon vett hamisítvány Louis Vuitton táskát el kellett vinni egy igazi Vuitton bolthoz, ahol ünnepélyesen le lett fotózva A Nagyokkal. Jóvan én se értem, de megtettük amit a kis hamis lelki békéje megkövetelt. Lőke teste meg már nagyon bizsergett a tengerért, mi is kívántuk látni, így lementünk a partra is, a belvárostól tíz perc séta, nagyon vagány. Fotózni én nem mertem, mert nagy divat a monokini, mindenhol belógtak ilyen-olyan-mégolyanabb cicik a parton. Viszont Miss Pózerről készült vagy két portfóliónyi anyag.:DD

Gyorsan eltelt ez a két nap is, indulás hát a beachre. Jó amúgy, van Barcelona-Tossa de mar direkt buszjárat. Ki is másztunk a buszpályaudvarra, ahol szembesültünk vele, h nem kell itthonból kiindulni, csak mert itthon egy busz pályaudvar van, ez az ottani nem az a buszpályaudvar. Ilyenek is csak mi lehetünk, h kimegyünk az első utunkba akadó nagy pályaudvarra ahelyett h megnéznénk pontosan honnan megy a busz. Mondanom se kell, a másik „jó” pályaudvar Barcelona másik végén van, cipekedni senkinek se volt kedve, így a döntés megszületett, a megspórolt két metrójegyet beinvesztáljuk vonatjegybe. Kicsit aggódtunk ugyan, mert három átszállásos buli volt, de így a kaland, nekivágtunk. Tök jó volt, a vonat végig a tengerparton ment, egészen Blanesig, nem volt semmi látvány.:) Blanesban aztán átszálltunk buszra, ami kicsit érdekes volt, ugyanis ahogy távolodsz a városból, a távolsággal egyenes arányban csökken az angolul beszélők száma és minősége. Mindez odáig fajult h a tróger buszsofőr nem hogy magas ívben tojt a szépen megfogalmazott anglus mondatainkra, de a kétségbeesett próbálkozásainkra is, mikor annyit próbáltunk kérdezni, h „Tossa de mar, Tossa de mar??”. Gondoltuk azt angolul, spanyolul, de még eszkimóul is így mondják. Hát, emberünk nem a hazai turizmus fellendüléséért hívott harcot, vonogatta a vállát, és közönyösen nézett előre, amit mi úgy érzékeltünk,  h ja, csak Tossába mehet. Felszálltunk, és el is jutottunk egészen Lloret de marig, hurrá már csak egy falunyira vagyunk, azt futva is megtesszük. Lloretben aztán újabb buszra szálltunk, és nagy nehezen elértük Tossát is. Hurrá. Még szerencse, h így is, úgy is kb tíz ojró a lejutás. No, elfoglaltuk a szállást, idegenvezetőt nem találtunk, nem baj. Azt hiszem erre az estére csak bőséges helyi vacsi és kis sör jutott, így aztán másnap frissen fitten tértünk magunkhoz. Nagyon szimpatikus kis hely ez a Tossa, óccsóság van. Igaza volt kolleginának amúgy, még Barcelona se olyan, mint előtte gondoltam. Ok, el lehet költeni a világ pénzét is, de ugyanúgy meg lehet találni az olcsó szupermarketeket, meg kajáldákat stb. Másra meg nem nagyon költöttünk, nem bevásárló turizmus ez, kérem szépen. Na hát ehhez képest Tossa meg a paradicsom. Egyes cuccok olcsóbbak voltak, mint itthon, pl nyolc literes ásványvizet vettünk pár euroért, a kóla is olcsóbb volt, úgyhogy nyugodt szívvel dőzsöltünk, volt keksz, csokika, narancs, amiket kb itthon se mindig veszek meg.:)) Az éttermekben meg szép adag kaját mérnek 8-10 euroért. Fűűű a kedvenc éttermemben olyan isteni paellát ettem, azóta is kívánja a belem. Kicsit még szoknom kéne ugyan, h a főtt rák úgy csápostul, szemestül fekszik a tányéromon, ettől függetlenül isteni volt az egész kaja.

Valaki nagyon szerethet engem odafenn, h 2009-ben Svájc, Franciaország és Belgium után véééégre eljutottam Spanyolországba!!!!:)

Ok, még tavaly májusban kvázi-nyaraltunk ott, de az utóbbi hónapokban hihetetlen módon nem mén az írás, ez az élménybeszámolás is vagy negyedjére jött össze Szóljon hát 2010 első bejegyzése a 2009-es nyaralásról.:) Katalónia 1.0. Fotók már régen kinn, igaz azokra is várni kellett pár hónapot.

Onnan indult az ötlet, h Lőkével mint már bevált útitárssal filóztunk, h kéne menni nyaralni. Együtt, mert az olyan jó, barátokkal menni, nagy flash. És hát hova, Miss Spanyolmán esetén nem volt kérdés, hova vágyik szívcsücsökből, én se voltam még ott, háméne. Barcelonát tűztük ki úti célul, mert hogy az ponjó, van tengerpartja, viszont másfél milliós nagyváros, nyüzsi is van éjáóó. Mi kis naivak gondoltuk, az utazási irodák majd segítenek olcsó szállást találni, na hát ilyenben aztán senki ne reménykedjen. Ők egyszerűen tudomást se vesznek azon több ezer hostelről, akik baráti áron árulnak fekhelyet azoknak, akik nem luxusszállókra vágynak, csak zárható szobára és ágyra. Cserébe viszont találtuk egyiküknél a Costa Braván apartman nevetségesen olcsón, egy főre kevesebb, mint tízezer forint a szállás egy hétre. Ezt meg kellett csípnünk, a baj csak az volt, h a lefoglalt repjegy időpontja és a szállás turnus közt két nap eltérés volt. Végül sajnos nem sikerült rugalmasan intézni a dolgot, repjegyet áttetetni óóne, viszont a szálláson meg napra pontosan váltódnak a turisták, így a végső terv az lett, h Barcelonában töltünk két éjszakát, aztán bérelt autóval hajrá kaland, leótókázunk Tossa de marba, és közben remekül szórakozunk. Találtunk Barcelona legbelvárosabb belvárosában két olcsó hostelt, gondoltuk jó is így, legalább több szállást is kipróbálunk. Úgy emlékszem olyan 5-6 ezer forint volt egy éjszaka, reggelivel egyik helyen. Tökéletes.:)

Lassan el is jött a május, összeállt a kis csapat. Kisebb kancakavarok után öten mentünk, kicsit izgultunk, mert senki se ismert mindenkit, így volt egy kis necc, mi van, ha valaki nem jön ki valakivel, vagy széthúzás lesz. Hát, csak h tőlem szokatlanul röviden és tömören válaszoljak erre, semmi ilyesmiről szó se volt, életem legjobb nyaralás kerekedett ki a dologból!!!!!:))) A bandából volt aki elsőre repült, úgy látszik minden utamon van páciens.:) Elég eseménytelenül telt az út, ismerkedtünk, meg a lányok igen fontos mondatokat tanulgattak spanyolul, mint pl akarsz-e ma velem aludni.:D  Barcelonában aztán Bandi átvette az irányítást, mi pedig megtanultuk, h Bandira nem kell hallgatni, hiába tagadja, egész ügyes eltévedő.:) A kavarások miatt öten két hostelben aludtunk, hát végighuzigáltuk-toszigáltuk-rugdostuk fél Barcelonán a buzi húzós bőröndöket, asszem életem egyik legjobb beruházása volt a túra hátim.:) Szerencsére a két fiú igen lovagias volt, minden metro lejárón, kislépcsőn, nagy mifenén készséggel lecibálták a lányok bőröndjét, visszaszaladtak a saját cuccukért, azzal is le fel, én eközben diszkréten rogyasztott vállal fujtattam, nehéz volt na.:) De levenni meg nem voltam hajlandó, az is nehéz, mindig fel le cibálni a hátadról. A szállásunk a La Ramblánál volt, kb kétszer oda-vissza végigszambáztunk, mire meglett a hostel. Alvásra tökéletesen alkalmas, olcsóság a barátunk. Gyors lepakolás után indulás csavarogni.  Nos, a barcelonai hangulatról annyit, h előző nap lett bajnok a Barca, így a belváros tele volt hőbörgő népekkel, egyszerűen mindenki Barca mezben volt, kisfiútól nagymamáig, helyiek, bevándorlók, turisták. A focisták épp az érkezésünkre időzítették a látogatásukat, igazán köszönjük. Az út végén levő monumenten már mindenhol csüngtek az emberek, nem gyenge volt. Végül én spec a focisták integető kampányáról lemaradtam, egy homeless-szel söröztünk helyette a kikötőben. Nagyon fincsi volt, itthon 8 fok és eső, ott 28 fok és ragyogó napsütés. Egy kis ujjatlanban leheveredtünk az átmelegedett pallókra és bandáztunk. Érdekes, egy kinti hajlékony három nyelven beszél, tiszta, rendezett a külseje és évtizedekig elél csövezéssel, úgy h ő hívott meg minket sörre.:) Kicsit más a szociális rendszer.  Na igen, az elmaradhatatlan sörkóstoló. Ajánlom a Xibecát.:) Egy literes, vékonka lányoknak jó kis bicepszerősítő, de megéri a súlyemelés, isteni finom. A Saint Miguellet nálunk is ismerik, hát, hát. Ugyancsak hát, hát az Estrella. Ha nincs más, jó, mer’ sör.:) Kipróbáltunk pár éttermet is, szerencsére mindannyian vállalkozó szelleműek voltunk ami az új ízeket illeti. Főleg Lőke járt elöl a herkenytűburgerezésben, én diszkréten próbáltam mindenhol a pipihúsnál maradni. Ők meg mindenféle tengeri gyíkot megettek.:) Leginkább a La Ramblánál található 9 éj nevezetű étterem jött be, oda többször is betértünk. Közvetlenül a Taxidermista nevű étterem mellett van, hát izé, így a Taxidermia múvi megtekintése után hagyjuk.:) Jó amúgy a La Rambla, igaza volt a nemsokkal előttünk Barcelonázó ismerősnek, el se kell mozdulni onnan, mindent megkaptunk amit akartunk. Éjjel még kicsit lófráltunk, magunkba szívtuk Katalóniát, és eltettük magunkat.

S üzenete:

11 éves lesz..

N üzenete:

fúúúúú

kész nallány

 S üzenete:

pasija van..

N üzenete:

mi?????????????????

há nekem sincs:)

S üzenete:

aha

a legjófejebb kiskrapek, akit ismerek

N üzenete:

van bátyja? :D

S üzenete:

van, anyám, van

már hatodikos :D

N üzenete:

pont az esetem :D

 

Sarka Katának vannak gondolatai?

Popper Péter: 7 undok megjegyzés a szerelem kínjairól

Elmondanék – diákosan pontokba szedve, mint egy érettségi tételt – néhány fontos dolgot.

1. Az emberiség története egy testvérgyilkossággal kezdődik. Káin megöli Ábelt, mert Isten visszautasította az ő áldozatát, csak Ábelét fogadta el. A Biblia mintha arra figyelmeztetne, hogy az ember életében a lehető legnagyobb sérelem a visszautasítás. Mert minden visszautasítás egyben ítéletet is hordoz: nem vagy méltó rá, nem vagy méltó hozzám, nem kellesz, nem felelsz meg, vannak jobbak nálad stb. S ha ez a visszautasítás, a szenvedélynek, a rajongásnak, vagy akár csak az ösztönök által felkorbácsolt vágynak szól – a sérelem megsokszorozódik, és elviselhetetlen erősségű indulattá duzzadhat. Ezért, aki szerelmet utasít el, nagy szenvedésnek teszi ki a másikat, és veszélyes tűzzel játszik.

2. Az évezredes bölcsesség azt mondja: Az ezer mérföldes út is egy lépéssel kezdődik. A tízemeletes házat is egy sor téglából kezdik felépíteni. Tehát sose játsszunk egy másik ember szenvedélyével. Az első lépést nem szabad megtenni. Az első sor téglát nem szabad lerakni. Akkor még egy kis seb, egy kis fájdalom árán minden megoldható. De ha ezt nem vállaljuk, mert gyávák vagyunk, álságosan kíméletesek, lusták, az „időre bízzuk” életünk kellemetlenségeinek elintézését, vagyis sodródni kezdünk, akkor kiderülhet, hogy az idő nem old meg helyettünk semmit sem, hanem nagy tragédiák felé sodor.

3. Azt gondolom, hogy az ember öngerjesztő lény. Nagyon ritkán fordul elő – s legtöbbször csak a lektűrökben – a meglátni és megszeretni egy pillanat alatt. A gyatra szerzők ezt úgy szokták kifejezni, hogy „mintha villámcsapás futott volna át mindkettejükön.” Szép lenne, de legtöbbször nem igaz. Hanem az történik, hogy az ember vágyódni kezd a szerelemre. S szinte „kinyitja magát” egy remélt szenvedély előtt. Ezért a híres magyar író, Füst Milán egy apróhirdetést szeretett volna feladni: „Meglévő szenvedélyekhez tárgy kerestetik!”

4. Egy öreg pszichológus – akit leggyakrabban mégis csak szerelmi csalódások, kapcsolatok válsága miatt keresnek fel – hajlamos úgy vélekedni, hogy a szerelmeseknek legtöbbször fogalmuk sincs arról, kit szeretnek. Mert először is vágynak a szerelemre, s ha végre felbukkan a várva várt dalia vagy tündér, rávetítik minden erotikus fantáziájukat, vágyképeiket, álmaikat az „igazi”-ról, és a saját képzeletük által kifestett képbe szeretnek bele. S hogy e fantáziakép mögött milyen a valódi ember, arról alig tudnak valamit. Ám ha eljönnek a csalódások drámai percei, akkor nem saját magukra haragszanak, hanem a partnerre: Miért nem vagy olyan, amilyennek elképzeltelek? Arról már nem is szólok, hogy a lángoló szerelem a grandiózus színjátékok ideje, mindenki a legjobb, a legszebb arcát mutatja. Mögötte rejtve marad a valódi jellem, a minden emberben meglévő torzulatok, sokszor nehezen elviselhető rigolyák, szokások.

Szégyenkezve vallom be, hogy ezért én nem vagyok lelkes híve az úgynevezett szerelmi házasságoknak. A kölcsönös rokonszenv, a barátság, sőt még az érdek által vezérelt kapcsolatokban is több a reális emberismeret.

5. A szerelem vidéke különben is tele van önbecsapásokkal. Félezer évvel ezelőtt egy angol drámaíró megírta egy valódi szerelem történetét. S az emberek ma is beülnek a színházba, és bámulják Rómeó és Júlia sorsának alakulását. Szerelem tehát létezik, de elég ritka jelenség, Viszont manapság valaki kitalálta, hogy tisztességes férfi, erkölcsös nő csak szerelemből fekszik le választottjával. Nosza, akkor mindent ki kell nevezni szerelemnek: minden tetszést, megkívánást, vonzódást, flörtöt, szexuális izgalmat. Mi értelme van ennek?

6. A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság. Amikor a megszerzett boldogság biztonsága elkezdi rongálni a hétköznapokat. Amikor már lusták vagyunk udvarolni, csábítani, kívánatossá tenni magunkat – a mosakodást, a fogmosást, a fésülködést, a kölni használatát és a vonzó ruhát, pizsamát is beleértve. Minek? Hiszen már a miénk. Csakhogy ezzel kondul meg a halálharang egy férfi-női kapcsolat felett. Mert a szívünkbe kellene felírni csupa nagybetűvel: AZ EMBER NEM TULAJDON!

7. Az igazi szerelem szenvedély, extázis, boldogság. Ám mindez nem állapot, hanem rövid időre felvillanó szenzáció. S ha elmúlt? Akkor megjátsszuk magunkat? Vagy új élmények után nézünk? Hiszen megszoktuk, hogy szinte „jár nekünk” ez a szélsőséges érzelmi-indulati állapot. Mondják, hogy a szerelem szeretetté alakul át. Előfordul. De legtöbbször közöny, undorodás, gyűlölködés lesz belőle, amint ezt a válóperek meg a gyerek-elhelyezési küzdelmek, a vagyonmegosztás gusztustalan harcai bizonyítják.

Mi hát a teendő? A legfontosabb, hogy soha ne hallgasson senki az ilyen mániásan igazat mondó öreg „szakemberre”, amilyen én vagyok. Soha senki ne hallgasson senkire – se szülőre, se barátra –, aki károg, óv, figyelmeztet, amikor ő szárnyalni akar az ég és a nap felé, hogy utolérje a boldogság kék madarát. Egyrészt, mert úgyis hiába minden okoskodás. A szenvedély mindig erősebb az okos szónál. Másrészt, mert ez a bizonyos kék madár kiszámíthatatlan. Néha hagyja magát megfogni, néha maga száll rá valamelyik kiválasztottja vállára, s különben sem létezik.

Mert még el kell mondanom egy szomorú hírt. Az ”Igazi” sem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne „igazi”. De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált.

Azt hiszem sürgősen át kell gondolnom a színházba járási szokásaimat. Mondjuk én már elvileg átgondoltam, de úgy látszik nem jött be, kell egy b-terv. Szóval, mostanság elég hülye darabokat adnak a Csokonaiban. Végülis azt hiszem a Csárdáskirálynőn és West side stroryn kívül nem is láttam igazán tetszetős darabot az utóbbi egy-másfél-két évben. Szép dolog a kortársság, de mindig olyan hülyén érzem magam, mikor látszólag funkció nélkül történnek a dolgok, pl pár gázálarcos balerina áttrappog a színpadon. Sose tudom, h ennek a megértéséhez most én vagyok túl buta, vagy tényleg semmi értelme az egésznek, és csak a sznobok bólogatnak. Szóval, úgy voltam vele, nézzünk csak klasszikus sztorikat, abból nagy baj nem lehet. Hát, úgy látszik Shakespeare nem elég klasszik ahhoz, h ne lehessen másként értelmezni. Az Ahogy tetszik-et néztük, Víg moziban. Tyí akkor voltam ott utoljára, mikor Rocksuli koncerten voltam, van már vagy 5-6 éve. Azóta a dizájn igen remek lett, bejön a külső, jó lenne ha lenne guba szintre hozni az ilyen apróságokat is, mint a mosdó. No, kisebb kellemetlen meglepetés után, úgy mint a megszokott kb nyolcszáz forint helyett kétezres jegyár, sikeresen bejutottunk. Megcsodáltuk a plafonról lógó lábbeliket, gyertyatartókat, piros kilincset, ősrégi varrógépet, pénztárgépet, mondom én, h csuda a dizájn.:) Tök jó helyre ültünk, a negyedik sorba, ilyen elöl még tán sose ültem. A darab trendi szokás szerint már nem hivatalosan elkezdődött. A szereplők már érkezésünk alatt elszöszöltek a színpadon, néha ki-ki néztek ránk, aztán végre fények le, szélgép be. Legnagyobb sajnálatomra Mészáros Tibor nem szerepelt a darabban, itt volt viszont Rácz József, asszem ő a másik ügyeletes komikus őstehetség, aki a hátán elviszi mellékszereplőként is a balhét. Az elején nagyon is tetszett a darab, viháncoltunk jobbra balra, aztán elmázgásodott az egész. Erőltetett lett, és még csak szünet se volt, h magamhoz térjek. Szerencsére a teret nagyon használták a színészek, karzattól nézőtérig mindent bejártak, lábbal, létrán, kötélen(!!), így kevésbé lehetett elaludni. Néha viszont úgy éreztem, a nagy semmit ragozzák ide-oda, hiába kiabáltak, csapkodtak, ugráltak, nem kötöttek le. Egy nő meg is jegyezte mögöttem, h Shakespeare mindig hülye darabokat írt. Ezzel azért vitatkoznék. Túlestünk a segg és csöcsmutogatáson is. Volt testfestés, vízzel lelocsolás, evés-ivás, akasztás, konfetti szórás, végülis épp csak fel nem gyújtották az egész hóbelebancot.  Nekem két színész játéka tetszett nagyon, a már említett bohóc, és Rosalinda. Esetleg még a díjbirkózó. Hát, feldobódás helyett kiégés lett a vége, nem is mentünk már sehova színház után. Engem a torokgyík is hazaűzött, de láthatóan a többieknek is betett az élmény. Szóval, nem ajánlanám jó szívvel a megtekintést. Ettől függetlenül másnak tetszhet. Nekem a Ribillió Rómában-t idézte az este.

Na, akárhogy is volt, a Boldogult úrfikoromban és a Valahol Európában még a közeljövő terítéke, ezeket meg akarom nézni mindenképpen.:) Ja meg a Szegény Dzsoni és Árnika is érdekel, de hát érdekel engem minden.

Mire nem jó ha az embernél bemondja a kazán az unalmast. Még így, őszi-télben is izgi ez hétvégén, a szerelő csak hétfőn jön, te meg fagyoskodj otthon a 17fokban. Annyira az életem része az áram, fűtés és melegvíz, h ha bármelyik nincs, meg vagyok zavarodva. Most is próbáltam párszor, h juj de fázok na kimegyek a fürdőbe jó meleg vízzel átmosom a kezem, de jól fog esni. Ja, de nincs kazán. Viszont cserébe sokat tébláboltam a konyhában, meleg sütő a barátunk.:) Rám is lett nagy hirtelen bízva a grillcsirke fűszerezés. Általában nem bonyolítjuk túl, só, bors, vegeta, én meg Krlany után szabadon kedvet kaptam, és szórtam rá kis fokhagymát, kis bazsalikomot, kis szerecsendiót. Hm, olyan lett, h büszke lenne rám a lyány.:) Este aztán kaptam az alkalmon, h itt vannak Váradról Leviék, jipí végre nem csak msnen keresztül szíja a vérem, ééééss alkalom beülni valami MELEG helyre.:) Na meleg helyből az lett, h kiültünk főtérre, mér ne.:) Cserébe szürcsiztünk finom forralt bort, azt hiszem utoljára pár éve Mátra maratonon esett ilyen jól, akkor voltam hasonlóan átfagyva. Megmelengedett kicsikezem, kicsilelkem, és nahát, Váradról küldött nekem a Miku kedvenc sörömet (üveges Temesvári) és egy akkora virgácsot, h később az Incoban a pultos lány szemet is vetett rá.:) Kellemes kis vasárnap volt ez. Most már csak az aranyáras főteres hagymával-szalonnával bővön megpakolt kenyérlángost kívánja a belem, minden évben kell egyszer. Jó, lehet, h otthon mindez hatszáz helyett ötven forintból elkészül, de ennek hangulata van és pont. Lehet ma lesz a napja, mégsem mindegy az ember milyen füstös-hagymás szaggal néz Shakespearet a színházban.:)

Szoknyácskának el kéne mennie szabira.
Egyik este fürdés után nyúltam reflexből a babaelaltatós testápolóm után, töprengtem ezen-azon, közben járt a kezem. Aztán feltűnt, h már vagy három perce kenegetem ide-oda, de az csak tapad, ragad, tolom innen oda, ennyire nem lehet rinocérosz a bőröm, mé nem szíjja be? Na kenjük még kicsit. Törpeng, töpreng, kence túrósodik, gyanús, gyanús, ez tuti megromlott. Nézem a flakont, észlény ne kenjél tusfürdőt a fél testedre. Ehh. Lezuhanyzik újra, majd reflexből nyúl a megszokott lila flakon után és kinyom fél tenyérnyit. Hülye. Már megint. Mindezt másnap este is megismételtem. Szóval nálam a tusfürdő tusfürdésen kívül is fogyóeszköz. El is határoztam, h következő fizetéskor kirúgok a hámból, de ki én! Elmegyek a legközelebbi drogériába, és megveszem a három kedvencemet: gyerekelaltatós J*hnson, sárga P*lmolive és rózsás-szőlős B*ba. Juj szétkopok mire háromszor zsinórban letusfürdök, h mindet magamra kenhessem.:)

„Egy egyedi "felfedezőkörutat" ajánlok figyelmetekbe, hátha érdekel.Lucas Acuna argentin zenész és én, a "Dating Spaces" című programsorozatunk következő állomásaként Debrecenbe érkezünk. Ennek kereten belül tartunk egy intenzív, 4 blokkból álló kurzust (november 7 és 8-án), mely a mozdulat - zene - tér kapcsolatával játszik. Innen a cím, merthogy mindent meghatároz a tér, amiben vagyunk. Azzal a kérdéssel is foglalkozunk, hogy mit "olvashat" egy néző egy tánc vagy mozgásos előadásból, aminek megértésében segít a saját táncos, mozgásos tapasztalatok szerzése. Ehhez nyújtunk mi segítséget és szabad lehetőséget biztosítunk gyakorlatainkkal, hogy felfedezhesd saját és mások mozdulati és a test általi kommunikáció lehetőségeit. Az is sok élvezetet találhat a hétvégi kurzusban aki csupán mozgásra/táncra vágyik minden egyéb kérdés kutatása nélkül.” 

Kedves régi volt tánc tanárom, Dezső Virág, Lucas Acuna argentin gitárossal kiegészülve hazaugrott Amszterdamból pár előadás erejéig, és ha már itt van, tartott egy igencsak hiperszuper kurzust a hétvégén.:) A téma a tér és kommunikáció volt, asszem a felhívás nálam jobban megfogalmazza a történetet.

Először számomra is érthetetlen volt minden, de szépen kitisztult. Nem kellett táncos előképzettség a kurzushoz, vagy extra hajlékonyság, technikai tudás, csak a lelkesedés, így elég sokfélék lettünk. Volt színész, táncos, néző. Ami nekem nagyon tetszett, h fele-fele arányban keveredett a színészet és tánc. Már anno is nagyon bejött a fizikai színészet, most jól kiélhettem magam. Először csak ismerkedtünk a talajjal, mégsem balerinák vagyunk, h folyton felfelé törekedjünk. Gravitáció a barátunk. Majd az egymásra hangolódás jegyében volt pár légzőgyakorlat és pár szituációs gyakorlat. Csakhogy megérezzük a folyamatokat, mások közelségét, a minket körülvevő világot és benne a helyünket. Ráhangolódás után hármas csoportokban dolgoztunk. Első körben mini előadtunk, volt egy néző, egy passzív és egy aktív résztvevő. Ennek a célja az volt, h tanuljunk a térről, változásról, hozzáállásról, tekintetről. Nagyon érdekes volt, és kifejező. Voltak páros kontakt gyakorlatok, és sok sok tánc.:) Lucas, a meghirdetett argentin zenész nem zenélt. Ő „noise”-ozott, vagy nem is tudom, zajolt na.:) Volt mindenféle izéje, amivel tök hülye hangokat tudott csiholni. Meg egy gitárja, amin vonóval (is) játszott, és a gitár feje is hiányzott. Na szóval Lucas adta nekünk táncolás közben az impulzusokat, amikre reagáltunk. Ilyenek ezek a kortárs elvont dolgok. Épp csak vetítés nem volt közben. Néha olyanokat hallottam, h a hátamon felállt a szőr.:)

Nekem az volt a legnehezebb feladat, mikor meg kellett érezni a hátam mögött mikor mozdul a másik. Persze ez nem csak a fogadó, hanem a küldő kihívása is, de van még hova fejlődni. Na és a falak. Ugye. Mindig is tudtam, h a túlgondolkodás ártalmas az egészségre, de itt hatványozottan igaz volt, le kell vetkőzni a gondolatokat. Nem könnyű, és sok idő kell hozzá. Az áttörés a második nap jött meg délután. A délelőttöt átcsaládoztam, így csak a délutáni két és fél órára tudtam benézni. Nem is ártott a pihi, az első napi du 1-től este 7-ig önmegvalósítás baromi fárasztó. Fizikailag is, de agyban főleg. A végefelé már nagyon végemet éreztem én is, totális agymosás. Így este nem is bírtam menni Sergent Garciara. Szóval, másnap du a konkrét feladatok után csináltunk egy kis szabad előadást. Volt paravánunk, tükrünk, székünk, társaink, és mi magunk, ezeket lehetett használni. Hárman voltunk, és minden jelenet addig tartott míg egy negyedik úgy nem érezte, be kell lépnie. Akkor valaki kiszállt. Minden akció-reakció volt, baromi jó. Emberek találkoztak, kialakultak történetek. Ekkor kaptam magam párszor azon, h jé nem gondolkozok formán, csak hagyom, hadd vigyen a mozdulat amerre akar. Nagyon jó érzés volt kilépni a berögzült korlátokon. Ijesztő is volt, rögtön elkezdtem ezen gondolkozni, és visszazuttyantam két szinttel.:)) Sokat tanultam a két nap alatt, az ember elles dolgokat másoktól, de legfőképpen magamról tapasztaltam. A hármasok után megcsináltuk mindezt ötös kivitelben, míg végül egy egész kavalkád lett.:) És ekkor már igazi közönségünk is volt.

Igazán meglepő tapasztalással is gazdagabb lettem. Mindig is felnéztem azokra a táncosokra (énekesekről már ne is beszéljünk), akik improvizációból dolgoznak. Én sokkal jobban fostam tőle, mint attól, h bármikor elrontok egy konkrét koreográfiát. Hát persze van is min izgulni, ha az ember saját magát löki gödörbe. Most rájöttem, nem kell biztos fogózkodó, betanult sorok, sőt. Épp elég egy koncepció, és ez a szabadság, ez, ez mindent visz. Igazán adhatsz magadból. „Csak” át kell engedni kattanni az agyat. Ami nagyon nehéz. Esetemben nagyon jót tett a megélt huszoniksz év, megélésben, lazaságban, mindenben. Az ember tizenévesen hajlamos félni az idő múlásától, pedig egyszerűen csak kinyílik a világ.

Lehet a második nap délelőtt hiánya okozta, de nagyon kívántam még egy napot. Úgy éreztem valami igazán izgalmasat alkotunk, és én személy szerint még jobban meg tudnék nyílni harmadnapra. Úgyhogy kéretik folytatni.:) Komolyan elgondolkoztam azon, h folytatni kéne a táncolást. Visszajött mindenn szépsége. Hiányzik.

Ma pedig este 7től Sikkben a helye minden kortárs tánc hívőnek Virág és Lucas duóján.:) Az tuti, h én egész más szemmel fogom nézni, mint eddig bármilyen kortárs előadást. Most már értem valamelyest a Panelszínházas csávót, aki azt mondta az iskolákban meg kéne tanítani a gyerekeket színházat nézni. Akkor Krlannyal nagyon tiltakoztunk, mondván mi örök laikusok akarunk maradni, befogadni és élvezni, mindenféle művi elemezgetés és elrontás nélkül. De már látok ebben valami igazat. Ebben a műfajban mindenképpen.

Ápdét 09.11.11

Krlany fotói a kurzusról

Képeim az előadásról

Kiderült, h szűk a kapacitásom, így hát elküldtek fejtágításra. Na jó, nem pont így van, én akartam menni a nevezett képzésre, pogramja alapján abszolút mindennapi munkánkba vágó. Elég szkeptikus voltam pont ezért, na de képezni kell magunkat. Külön előnye a három napnak, h hétfőnként kell Pestre menni, így a hétvégi bulizás is benne foglaltatik az árban. Már az útiköltség, ami ugye nem elhanyagolható tétel.:) Két hete szombaton a 15 órás vonattal terveztem felmenni, és meglepve láttam, h mikor kiértem az állomásra, még a 11 órás vonat is benn várakozott. Akkor volt a nagy baleset. Nekem szerencsém volt, mert megspróroltam a helyjegyet, és csak pár percet kellett várakoznom, szemben azokkal akik négy órája ültek az állomáson. Ebes alatt láttuk a kiégett mozdonyt, ráolvadva fél autó, nagyon megrázó volt. A baleset helyszínén meg azt hittem szemetet szednek, de nem, azok az kicsike dirib-darabok maradtak a kocsiból. Szanaszét emberi holmik, krétarajzok, csúnyaságokat eltüntető friss meszelés brr. Ez igen értelmes leányzóval utaztam, aki két dologra volt módfelett büszke. Egyik, h ő Magyarország városai közül csak Szegedet és Szentgotthárdot tudja hol van. És h milyen jó humora van, azon vihogott, h vajon az emberi maradványokat összeszedték-e vagy találunk még mi is egy lábat. Finom célzásokból nem értett, szerencsére a humorizálása nem tartott sokáig ugyanis átcsapott nyekegésbe, h a késés miatt a buli előtt már nem tud elmenni fodrászhoz és műkarmoshoz. Mindeközben két javításra szoruló álkörmével csipegette a retek büdös savanyú káposztáját, csak úgy póriasan zsacskóból. Szerencsére Ladányban leszállt. Na ilyetén sokkok után megérkeztem Pestországba, a pénteki otthon maradás okán talpig zsizsgéssel, menjünk már, menjünk már. Vittem egy üveg gezemicét, gy.k. ez az almás Berentzen. Valamiért a pestiek nem ismerik, Fáciban meg nagyon bejött, ne menjek hát üres kézzel. Kis dumaparti után egyedül maradtam, soha jobb programot szombat estére, egyedül egy idegen lakásban a tv előtt.:))) Fél 11 körül megjöttek többiek, fáradtan és másnaposan, úh hosszabb kifogás keresés után végülis otthon maradtunk. Én meg hoppon. Aztán végül másnap kipihentség címszóval elvittek a srácok MTK-Videoton meccsre.:D Mert ők fehérváriak, én meg mentem hőbörögni. Az előző napról megmaradt mézespálesz jól jött a hidegben. Jól kiszurkoltuk magamat, jaj a csúnyabeszéd meg csordaszellem jól rám ragadt. Ezúton is elnézést az MTK szurkolóktól, de tudjátok, csakavidi.:) Fasza, amúgy ugyanazt kell üvölteni meg tapsikolni mint Loki meccsen. Hazafelé benéztünk még egy olcsó kricsmibe, én örültem, h már este fél 10 kor ilyen jó a hangulat, dejó ez a délután 5 órás indulás, legalább hamar hazaérünk. Ja, végül átmentünk még Amigóba, onnan meg hajnal 3kor sikerült hazatámolyogni.:) A másnapi képzésen voltak holtpontok, de megérte.:)

Most hétvégén is hasonló jóság volt, bár most összejött a szombati buli. Asszem a Wigwamos ingyér AB/CD koncert több, mint jól hangzik.:) Igaz, h kinn van ´csában, nem is olcsó. A messzeséggel nem volt baj, mert kivittek kocsival, belépéssel sem, fogyasztás meg kistáskából történt némi Diesel kíséretében. Koncert után volt rokkdiszkó, na az külön műfaj. Érdekes, néha milyen jól esik az unásig, sőt cikiig járatott számokra ugrálni. Ilyen Fiúk ülébe a lányok szinten. Persze a társaság itt is sokat számít, ha van kivel.:) Ugrabugra után áttaxiztunk Szilkéékhez, megcsodáltunk felborult mikrobuszt, majd szűk egy óra alatt hazasétáltunk és kiszellőztünk. Na igen, ott jobban vannak távolságok, mint itthon.:) Vasárnap átjött Eloise néhány mókatársa. Nagyon aranyosak voltak, hoztak virágot. Ha már én is ott csöveztem, nekem is.:) Télleg nem kellet volna. A háziasszonynak még ok. Hú életemben sosem kaptam még virágot csak úgy, alkalom nélkül. Kétszer még ősrégen randin, de annak is van már vagy...ki se merem számolni hány éve.:) Kedves szokás, kár, h kihaló félben van. No, néztünk három filmet, szerencsére az Őrzőktől megmenekültem.:)
 
A Kapucni sztori keserédes vége az lett, h azon a héten harmadjára, immár szakértői (barátnői) segítséggel visszamentem felpróbálni mindkét boltba mindkét kabátot. Igen, jól sejtettem, a kevésbé praktikus jobban áll. Rá is beszéltem magam az áldozatra, erre a pénztárnál derült ki, h nem lehet bankkártyával fizetni. Na ez eldőlt. Persze utána már csak durciból is tizenöt fok és napsütés volt, hadd izzadjak téli kabátban. Fizetés közeledtével meg jön vissza a morc idő, nem kell ide tavaszi kabát.

Na és halljam, ki vesz nekem 51 ezer forintért Rammstein koncertjegyet?? Nem kell Helsinkibe 529 ojróért, csak ide ennyiér´.

Felpróbáltam Kapucnit. Naná. Sajnos jól áll. Nagyon fúrta az oldalamat a kíváncsiság, úh ebben a szép szutyok szitáló esőben átbattyogtam a Majomparkig a buszhoz. Ha meg már ott voltam, benéztem a nagy kínai áruházba. És itt kezdődik a sajnos. Találtam egy Másikat. Másik egy paraszthajszállal kevésbé sportos, színe miatt tán több mindenhez felvehető, ugyanis egyszínű fehér. Hosszabb is kicsit, a fenekem alá ér, van kapucnija is, és zsebe. Zseb kell, hiába a kesztyű, zsebben van a meleg. És most kapaszkodjon meg a világ, belül szőrös bélése van!! Nem a zsebnek, mindenhun, én mondom. Mintha magamra húznék egy eszkimót, aki ebben is fázik, az kb fagyjon is meg. Sajna a kapucnija elég nagy, ha a fejemre húzom, az orromig leér.:) Meg picit az egész kabát nagy rám, elöl nem gáz, de hátul egy nagy buggy. Illegettem magam kicsit a tükör előtt, örültem, h dejó, h rátaláltam Másikra, hát ez sokkal jobb télire, mint Kapucni. Amúgy az eszem megáll, az ember mit nem okosodik évekkel. Egyre több olyan ruhaneműt találok magamra ami nem csak tetszik, de praktikus is. Így kb nullára redukálódott azon elemek száma, amit kifizetek, h aztán sose vegyem fel, mert nem merem, nincs kinek mutogatni, nincs alkalom mutogatni, nincs is benne mit mutogatni és sose lesz, továbbá mikor előbb említett zűrök hiányában tök véletlenül épp hordhatnám, szétfagyok benne vagy rám fő. Hiába no, Másik egy jó téli kabát.

Aztán elmentem felpróbálni Kapucnit. Nos az a helyzet, h Kapucni nekem nagyon jól áll, és itt meg is dőlt az okosodási faktor. Kis fiatalos, kilóg jó benne a seggem, ponjó a kapucnija, viszont nulla fokban nem venném fel, álló zsebe van, amibe ember nem dugja bele a kacsóját. Ja és Kapucni mellett szól, h míg próbáltam, a boltban a Video kill the radio star ment.:D A csillió próbafülke üresen tátongott, gondoltam nem nyomorgok a kis lukban, az ember úgyse látja magát fél méterre a tükörtől, próbáljunk hát kinn a nagy tükörnél, ott még rázni is lehet. Ráztam is, és csak két párocska jelent meg a semmiből, tapintatosan röhögve láttamon. Szóval Kapucni melegebb fajta de mégiscsak őszi kabát.

Másik és Kapucni részéről is piros pont, h a kézfejen van összehúzott rész, nem fúj be a gonosz szél. Fú de rossz az, hiába öltözöl fel, a nyakadnál vagy kezednél besüvít a szél és csontig hatol. A nyaka mindkettőnek kvázi garbóként felhúzható, jippí. Az ár se számít, ötszáz forint a különbség. Az két sör. Pesten egy.:) Az e havi költségvetésem egyiket se díjazná, így nem az az öccáz ft visz nyomorba.

Akárhogyan is nézem, csomó szubjektív ok pár objektívvel szemben. A mit szeretnék szemben a mit kéne-vel. Jóvan, mégiscsak nőből vagyok. Az élet nagy dilemmái.

Minden vágyam egy kapucnis kabát!
Nekem aki mindig rühellte a kapucnit. Azt hiszem ez valami gyerekkori para nálam. A szüleim mindent megtettek, amivel kicsikorunkban elérhették, h a nagyok hülyének nézzenek, csupa merő jóindulatból és mert olyan jóóóóláll.:)) Kezdjük a hótaposóval. Ok, ez a mai huszonéves fiataloknál abszolút menő, pláne ha olyan hülye bojtok is vannak rajta, de ezt a formát mi anno kifejezetten cikinek éreztük magunkra húzni. Kicsit később jött az az elmebeteg sapka. Ami úgy rákúszik a fejedre, mint egy szkafander, egyben sapka, sál és fülvédő. Igazán lúzereknek színes seggig érő lófarok is járt hozzá. Nekem ilyen volt.:) Nevezett csíkos lófarkat meg a felsősök előszeretettel rántották meg mire is az egész förmedvény a hátunk közepére került. Továbbá tüsi hajam volt farkincával, és még most 26 évesen is azt kapom, h miért nem vágatom le a hajam, mikor az olyan aranyos volt. Naja, Korcs nem véletlenül kérdezte az alsós osztályképemet látva, h az a rózsaszín mellényes kisfiú vagy te?? Nem, nem akarok róla beszélni. Na a kapucni is valami taszító dolog volt számomra mindig. Folyton csálén állt, begyűrődött az isitáska mögé, vagy épp úgy néztem ki vele, mint egy púpos, a fejemen meg még rosszabb volt. Ha régebben azzal próbáltak rám sózni egy kabátot, ajnározván, h nézd már dejó, még kapucnija is van, reflexből húztam a szám, h fasza, és, le lehet róla szedni? A boltosok meg csak pislogtak, h miért kéne leszedni ha rajta is lehet. És most, vénülvén rájöttem, h a kapucni márpedig a barátunk. Utálok esernyőt hurcolni, ezért mindig incifinci darabokat hordok, amik beleférnek a ridikülbe, ezek a tücsökpöcsök meg valljuk be nem a masszivitásukról híresek. A hétfői thai-funban nemes egyszerűséggel eltört a Dublinban zsákmányolt csupa hódos szépségem.:((( Na és ezzel szöges ellentétben kapucninál nem kell sapka ami lelapítja a hajad és nem kell izmozni a szél ellen, nem repít el az orkán Mary Poppins után, védi a füledet, nem ázik meg benne a hajad, jóvan, van egy kis baltásgyilkos fílingje és a vízszintese szakadó esővel szemben hatástalan, de jó, értem? Lassan értem. És és kvázi bele is habarodtam egybe, én egy kapucniba, még kabát is volt hozzá. De nem árulom el hol, mert megveszitek előlem.:) Nem egy abszolút téli fazon, mert olyan kb fenékig érő, a kabát része, de kopogós és sportcipőhöz is hordható. A kapucni és kabát is. Mekkora hülye szó ez, kapucni, kapucni, kapucni, szétesik ha sokat mondom.:) Felpróbálni ugyan nem mertem, mert mi van ha jóláll, de már megbántam. Kéne az a kapucni.

Bab kicsit máshol folytatja a blogolást, ugyanis elutazott önkénteskedni Santanderbe. Ez spanyol földön van, ennek fényében gondolom páran utáljukják őt. Bevallom őszintén picit aggódok érte, már tíz napja blogol, és még semmit sem írt a szarásról. Remélem bőséges és szilárd, és csupán a sok új élmény, és a koli wc hiánya az ok, nincs szorulása. Na mindegy, ajállom mindenkinek okulására az új blogját.

Barbaró koncert, hm hm. Nem csakhogy két kezes tekknikát kaptam az arcomba, de két kezes-két lábast. Igen, gitáron is lehet ilyet. Captain Jack naggyon durván nyomta, kétnyakú gitáron két kézzel kétfélét, közben két lábával két pedálom, beszarás konkrétan!!! Sajnos még sosem voltam Barbaró koncerten, de ezek után tuti nem hagyom ki. Mert van az úgy, h egyszerűen nem érdekel, hogy hajnal négy van és két óra alvás után hót kíszen fogsz betámolyogni melóba mert ez mindent megért. Én aki nem vagyok az instrumentális zene híve, mindig buta módon az énekre koncentráltam („Milyen összevissza játszott a gitáros, a dobos is téveszett…” „Mi? Nemtom, az éneket figyeltem”), most olyat kaptam zenében, h mikor az énekes rázendített még összehúztam a szemöldököm, h hát ez meg mi akar. Hozzáteszem az ének is abszolút rendben volt, és inkább a koncert vége felé borultak el a srácok, és mentek át önmegvalósítóba. Mi meg csak álltunk és szívtuk az energiát, lestük a csodát. Két seggrázás közt. Nagyon sok flasht kaptam és sok kellemes és kusza dolog kavargott bennem, és már megint úgy jártam, h nem jegyzeteltem le a hangulatokat, érzéseket, mondván na erre tuti emlékezni fogok holnap, de persze lufaszt. Pedig az ilyen élményekből születne fantörpikus bejegyzés. Egyszer csak megtanulom már. Szóval, így egyszerűen, hiperszuper koncert volt, bánhassa aki lemaradt. Kicsit ugyan vicces volt, h a buli elején a közönség 60%-a zenész volt, úgy látszik ilyen ez a város, a Zenét a pór nép nem értékeli.:S Valami volt is a levegőben, mert a Kuttya és a Van is nagyot ütött, fasza kis este volt. A zenészekről meg annyit, h nem ám csak a folk vonal képviseltette magát, megjelentek black/death zenészek is. Hiába ami jó, az jó stílustól függetlenül. Készülvén a hangulatra, sejtettem, h az összes csaj hülyén fog felöltözni, így aztán gátlástalanul felvettem lila harizsnyát rózsaszín pulcsival és piros alapon fekete pettyes hajfrásszal.:D Méég sok ilyen élményt. De azé most tolok egy kis Panterát.:)

Bár kedves főzőtársam megelőzött, leírom én is miféle csodát ettünk tegnap.:)

Tandoori csirke egyszerűen

Hozzávalók a páchoz (nálunk 15 szárnyhoz simán elég)

3 dl joghurt, 4 gerezd péppé zúzott fokhagyma, mogyorónyi friss gyömbér apróra vágva, 2 kávéskanál paradicsompüré, 3 evőkanál citromlé, 1 babérlevél, 1-1 kávéskanál porrá zúzott kurkuma, őrölt kömény és csípős pirospaprika, 1 evőkanál enyhe garam masala, késhegyni fekete bors

Ismerőstől kaptam a receptet, mondván olyan, mint az indiai étteremben. Nos, valóban kb olyan.:) Nekem volt egy kis savanykás utóíze, legközelebb kipróbálom kevesebb citromlével. Most nézem, h az arányok kicsit módosultak, ugyanis tetszőlegesen variáltam a kávés és evőkanalat, na sebaj. Friss gyömbér helyett én szárítottat reszeltem bele (hmmm imádom az illatát), és két babérlevél ment bele. A recepttel ellentétben nem egész csirkéből csináltuk, hanem csak szárnyából, mer az jó. A recept legalább nyolc óra pácolódást ír, nálam ez huszonnégyre sikeredett, de nem rontotta el.:) Múltkor egy mézes-sörös páclében eltett pipit alkottunk, nekem az a melle husi szárazsága miatt annyira nem jött be, de ez istenire sikeredett. Kicsit ugyan meggyűlt a bajunk az időtényezővel, de három nő csak megfejti a csirke szárnyak sülési tekknikáját. Közben elfogyasztottunk egy száraz vörös spanyol bort, kivételes módon nagyon ízlett, bár a spanyol részével sose volt gond, de nem vagyok se száraz se vörös párti. Én ehhez még fiatal vagyok.:) A kaja arcba tolása után meg hmm de jól esett a Kőbambi, ennyi fűszerre csúszott rendesen.

A következő alkotmány meg töltött tök lesz, ma kaptam az ötletet. Amúgy is imádom az őszben a sült tök szezont, jippí!

Mit kell olyankor csinálni, mikor meggebedek azért, h írjak egy smst annak, akinek nem szabad, viszont szeretné??

A 24 órás verseny remek zárónak ígérkezett a szabadtéri bulikhoz. Ez a maraton sorozat lezárásaként kinek vérre menő verseny, kinek buli, sörrel, pálinkával és meztelen bulifutammal éjfélkor.:) Tavaly sajnos nem tudtam elmenni, azóta is folyamatosan mondogattuk, h majd idén. Hát idén lett. Szerencsénk volt, szép idő volt, csak a fák közt volt hűvös, na meg persze este. Szóval, a 24 órás verseny az olyan, h a Csillebérci ex-úttörőtáborban (vigyázat ultrabrutál retrofíling – szétrohadt házak, retkes zuhany) és körül van kijelölve egy körpálya, ahol lehet 24 órán keresztül keringeni. Lehet soloban nevezni, duóban és max hat fős csapatban. Na igen, vannak akik így szeretik kihívatni magukat, h 24 órán keresztül tekernek.  Én se értem.:) Jó is, h nem neveztem még bulicsapatban sem. Az a nagy büdös helyzet, h belőlem abszolút hiányzik ez a fajta versenyszellem. Tök magasról leszarom (igen, létrát teszek magam alá, h odaférjen) h ki gyorsabb, erősebb, ügyesem nálam, kit érdekel. Ált suliban is rohadtul rühelltem tesi órán a bugyuta sorversenyeket. Má magam sem tudom ez azért van, mert mindig kis béna voltam, vagy épp fordítva, utáltam versenyezni és így nem volt motiváció h teljesítsek. Akárhogyis, ide kell versenyszellem. Nincs élménybringázás.

No, pénteken Waryou-Elbandi szülinap, új zenekar bemutatkozás, jókislányság, sok jó ember korán és szomjasan otthagyás után másnap (még úgy is, h kaptam Tittytől egy órácska plusz alvást) ződhajnalban nekiindultunk az ótópályának. El is jutottunk a sarokig, mikoris vissza kellett fordulni. Bocs, de hajráf KELL:) Sajna annyi eszem már nem volt, h pénzt is tegyek el, a hajráf leszívta a kora reggeli kapacitást. Mindez ki is derült még Debrecenen belül, az első benzinkútnál, hoppá nincs reggelire, ébresztőkólára való.  2009 a barátunk, bankkártya az istenünk. Mentünk, mentünk, kis telekommunikáció, melyik kocsi hol jár. Nem sokkal Pest alatt beértek minket Röfiék, így őket GPSnek használva jutottunk át Büdipesten. És közben üvöltöttük az A királyé nem leszek, nem leszek, akkor inkább elmegyek, elmegyeeeeeeket.:D Jó kis flash volt, Budapest szép házai, melengető reggel 9es napsugarak, napszemüveg, lábfeltesz és vihogás. Én azt hittem Csillebérc Pesttől nem messze van, de kiderült, h benne. Sőt nem messze a Sváb hegytől, ahol már voltunk bolgár napon kirándulni. Szép környék, tátottam a számat a sok gagyi kulipintyón. Fú mekkora hangulatos zegzugos növénnyel benőtt paloták. Leparkoltunk Merkaptosoknál, majd Titty és a pálinka hívó szavára átnéztünk a Debrecen főhadiszállásra. Ezek a lükék szereztek két sor egybeépített színházi néző széket.:))) Hát igen, ilyen állapotban van ott minden, csak ennyire van szétmenve.

Délben volt a rajt, volt több csapat is akinek szurkolni „kellett”, na meg maratonokról egyre több az ismerős arc. A rajttal együtt aztán megindult a beporzás is. Átyáég én ennyit még sose szívtam. Ment az izgulás verseny előtt, jaj vajon hideg lesz, eső lesz, nos, fincsi idő volt és csontszárazság. Ennek megfelelően porfelhő. A fotogépem, szemüvegem, telefonom, nyálkahártyáim csupa por lett, valljuk be direkt jót tesz ezeknek a kütyüknek. Azért nem lettem volna a tekerők helyébe, kedveseinknek mindenki számára volt valami nem szép beszólása. Igenis „A jól nyomod, Cica” nem jó! Én tuti nyomnék egy stucnit a lecicázók seggébe, de biztos nincs humorom. A kereplősök kereplőztek, a kajabálósok kajabáltak, néha-néha két rántott husi közt lecsúszott egy ikszedik fajtaféle házipálinka is, persze szigorúan vigyázva. Minden tiszteletem amúgy az indulóké, becsülettel rótták a köröket. Szépen lassan be is sötétedett, én már nyolckor két pulcsiban majd szétfagytam, valószínűleg az előző nap miatti fáradtság. Úh inkább kolbászoltam, voltam a váltózónában, szurkoltam itt is, ott is. Voltak valami koncertnek nevezett dolgok is. Éjfélkor meg tűzijáték, bcikli bemutató, sajna a bulifutam elmaradt, pedig a srácok készültek mindenféle vicces ruhával, Dani pl balerinának öltözött. Igaz ugyan, h tekerni nem szabad volt a tütüben, mert osztálytársa használja is, és nem szabad összekoszolni.:D Akkor már a Lecsáék csapata behozhatatlan körrel vezetett, a Porcicák  a harmadik helyen volt. Én 2ig bírtam, akkor ledőltem kicsit. Persze ilyenkor nem lehet egyhuzamban fél óránál többet aludni. A fiúk okosan foglaltak, mert távol voltunk a hangzavartól, de hát úgyis mindig bejött valaki, hosszú ujjú mezért, ledőlni, vagy épp felkelteni a következőt, és mindez a szomszéd szobákban is. Reggel aztán már a hangulat jóval jobb volt, a hosszú hideg és sötét éccaka után mindenkinek jól esett a napsütés.:) Na meg a tea. Ilyet még nem pipáltam, söröskorsóban fél literjével adták a forró teát.:) A helyzet is jobban kiéleződött, hujuj, a csajok csak fél körrel vezettek a negyedikek előtt. Így aztán végig izgultunk. Háromnegyed 12kor mehetett az utolsó váltás, lezárták a váltózónát is, és és és vééééége, volt nagy tapsvihar, üvöltés, a dobogók is meglettek.:) Az eufórikus eredmény hirdetést nem vártuk meg, vár a kiccsalád, akinek van már saját, én meg maradtam még Pesten egy napot spontán Eloisszal és Szilkézéssel.:)

No és a jóidő múlik, szabadtéri bulik, fesztiválok múlnak, kezdődnek a végeláthatatlan kocsmázások és klubbulik. Asszem öregedhetek, mert erről először az jut eszembe boá milyen cigi szagú leszek másnapokon, mintha a másnap már nem lenne amúgy is épp elég.:) Kezdésnek igencsak biztatónak tűnt a Vörös/Kék Yuk egybenyitott metalbulija, aminek nem szerényebb koncepciója volt, mint hogy csak női énekessel felvonuló bandák játszhatnak. Úgy igazán semmi sem érdekelt, csak maga az egész buli. No hát a buli jól is sikerült, de a zene egy nagy fos volt. Jesszusom, évek óta nem voltam a Yukakban, de ott semmi nem változott. Nem is nagyon erőltettük a koncerteket. Ami vércsalódás volt, pl az Alhana. Mint kiderült, 2005-2006ban láttam őket a Vigadóban, és akkor el voltam ájulva tőlük, meg az énekes csajtól is. Asszem. De lehet csak az idő szépíti meg az egészet. A csaj most is cukorborsó volt, de amit éneklés címén produkált, uhh ha ez volt a búcsúbuli, béke poraikra. A Cross Borns egész jó volt a szomorú ténytől eltekintve, h a megszokott Yukas kása hangzás megölte az egészet. Ami viszont iszonyatosan tetszett, az az osztrák Serenity volt. Ők voltak az este kakukktojásai, ugyanis csávóka az énekes. Nem is akármilyen. Már hogy kivételesen nem csávóilag. Sok csajnak bejönne mondjuk, fejre kiköpött Fácán-Krisztián, szóval szépfiú.:) Hát, meghagyom a széplányoknak, viszont váó, ilyen szépséges csengőbongó hangszínt! A srác tisztán énekelt, erősen, és elviselhetően modorosan. De komolyan, ilyen szép hanggal és artikulálással simán el tudnám képzelni egy musicalben. Már csak a rövidre nyírt haja miatt sem nyomott nagy metálsót, de a szépfiúsága ellenére jó volt mindene, felvett szép gót kabátot és felmászott hangfalra is. Számok közben meg turnésztorikkal szórakoztatta a nagyérdeműt. Hát, asszem ennyi említésre méltó volt zeneileg, a buli része maradjon a négy fal közt.:) Legnagyobb örömünkre a páros wc még megvolt Kékben, bár én úgy emlékeztem volt azért az arcok(?) közt távolság, de kb egymás nyakába lihegve lehet dumcsizni közben. No, lesz még csajos buli, holnap meg a klubbulik és szabadtéri bulik keverékeként Modem kertben VHK!!:)

Ribancrendszámra moccanó fiúk, sírjatok! Az eltűntetés nevében a tündéresítés vagyis öö a fásítás aaa tündérfásítás megtörtént. Köszönöm Eloisenak, h megrajzolta a koncepciót és tádámm egy eredeti Fülöp Szabi mű.:) Elvileg már hetek óta kész van, lesebzett, kilevedzett, begyógyult, viszont képem csak a frissről van. Meg aztán ki tudja hova fejlődik, lehet lesz benne egy kis barna is, szépia tetkó.:)