Tündérmetallady káosza

Szoknyácskának el kéne mennie szabira.
Egyik este fürdés után nyúltam reflexből a babaelaltatós testápolóm után, töprengtem ezen-azon, közben járt a kezem. Aztán feltűnt, h már vagy három perce kenegetem ide-oda, de az csak tapad, ragad, tolom innen oda, ennyire nem lehet rinocérosz a bőröm, mé nem szíjja be? Na kenjük még kicsit. Törpeng, töpreng, kence túrósodik, gyanús, gyanús, ez tuti megromlott. Nézem a flakont, észlény ne kenjél tusfürdőt a fél testedre. Ehh. Lezuhanyzik újra, majd reflexből nyúl a megszokott lila flakon után és kinyom fél tenyérnyit. Hülye. Már megint. Mindezt másnap este is megismételtem. Szóval nálam a tusfürdő tusfürdésen kívül is fogyóeszköz. El is határoztam, h következő fizetéskor kirúgok a hámból, de ki én! Elmegyek a legközelebbi drogériába, és megveszem a három kedvencemet: gyerekelaltatós J*hnson, sárga P*lmolive és rózsás-szőlős B*ba. Juj szétkopok mire háromszor zsinórban letusfürdök, h mindet magamra kenhessem.:)

„Egy egyedi "felfedezőkörutat" ajánlok figyelmetekbe, hátha érdekel.Lucas Acuna argentin zenész és én, a "Dating Spaces" című programsorozatunk következő állomásaként Debrecenbe érkezünk. Ennek kereten belül tartunk egy intenzív, 4 blokkból álló kurzust (november 7 és 8-án), mely a mozdulat - zene - tér kapcsolatával játszik. Innen a cím, merthogy mindent meghatároz a tér, amiben vagyunk. Azzal a kérdéssel is foglalkozunk, hogy mit "olvashat" egy néző egy tánc vagy mozgásos előadásból, aminek megértésében segít a saját táncos, mozgásos tapasztalatok szerzése. Ehhez nyújtunk mi segítséget és szabad lehetőséget biztosítunk gyakorlatainkkal, hogy felfedezhesd saját és mások mozdulati és a test általi kommunikáció lehetőségeit. Az is sok élvezetet találhat a hétvégi kurzusban aki csupán mozgásra/táncra vágyik minden egyéb kérdés kutatása nélkül.” 

Kedves régi volt tánc tanárom, Dezső Virág, Lucas Acuna argentin gitárossal kiegészülve hazaugrott Amszterdamból pár előadás erejéig, és ha már itt van, tartott egy igencsak hiperszuper kurzust a hétvégén.:) A téma a tér és kommunikáció volt, asszem a felhívás nálam jobban megfogalmazza a történetet.

Először számomra is érthetetlen volt minden, de szépen kitisztult. Nem kellett táncos előképzettség a kurzushoz, vagy extra hajlékonyság, technikai tudás, csak a lelkesedés, így elég sokfélék lettünk. Volt színész, táncos, néző. Ami nekem nagyon tetszett, h fele-fele arányban keveredett a színészet és tánc. Már anno is nagyon bejött a fizikai színészet, most jól kiélhettem magam. Először csak ismerkedtünk a talajjal, mégsem balerinák vagyunk, h folyton felfelé törekedjünk. Gravitáció a barátunk. Majd az egymásra hangolódás jegyében volt pár légzőgyakorlat és pár szituációs gyakorlat. Csakhogy megérezzük a folyamatokat, mások közelségét, a minket körülvevő világot és benne a helyünket. Ráhangolódás után hármas csoportokban dolgoztunk. Első körben mini előadtunk, volt egy néző, egy passzív és egy aktív résztvevő. Ennek a célja az volt, h tanuljunk a térről, változásról, hozzáállásról, tekintetről. Nagyon érdekes volt, és kifejező. Voltak páros kontakt gyakorlatok, és sok sok tánc.:) Lucas, a meghirdetett argentin zenész nem zenélt. Ő „noise”-ozott, vagy nem is tudom, zajolt na.:) Volt mindenféle izéje, amivel tök hülye hangokat tudott csiholni. Meg egy gitárja, amin vonóval (is) játszott, és a gitár feje is hiányzott. Na szóval Lucas adta nekünk táncolás közben az impulzusokat, amikre reagáltunk. Ilyenek ezek a kortárs elvont dolgok. Épp csak vetítés nem volt közben. Néha olyanokat hallottam, h a hátamon felállt a szőr.:)

Nekem az volt a legnehezebb feladat, mikor meg kellett érezni a hátam mögött mikor mozdul a másik. Persze ez nem csak a fogadó, hanem a küldő kihívása is, de van még hova fejlődni. Na és a falak. Ugye. Mindig is tudtam, h a túlgondolkodás ártalmas az egészségre, de itt hatványozottan igaz volt, le kell vetkőzni a gondolatokat. Nem könnyű, és sok idő kell hozzá. Az áttörés a második nap jött meg délután. A délelőttöt átcsaládoztam, így csak a délutáni két és fél órára tudtam benézni. Nem is ártott a pihi, az első napi du 1-től este 7-ig önmegvalósítás baromi fárasztó. Fizikailag is, de agyban főleg. A végefelé már nagyon végemet éreztem én is, totális agymosás. Így este nem is bírtam menni Sergent Garciara. Szóval, másnap du a konkrét feladatok után csináltunk egy kis szabad előadást. Volt paravánunk, tükrünk, székünk, társaink, és mi magunk, ezeket lehetett használni. Hárman voltunk, és minden jelenet addig tartott míg egy negyedik úgy nem érezte, be kell lépnie. Akkor valaki kiszállt. Minden akció-reakció volt, baromi jó. Emberek találkoztak, kialakultak történetek. Ekkor kaptam magam párszor azon, h jé nem gondolkozok formán, csak hagyom, hadd vigyen a mozdulat amerre akar. Nagyon jó érzés volt kilépni a berögzült korlátokon. Ijesztő is volt, rögtön elkezdtem ezen gondolkozni, és visszazuttyantam két szinttel.:)) Sokat tanultam a két nap alatt, az ember elles dolgokat másoktól, de legfőképpen magamról tapasztaltam. A hármasok után megcsináltuk mindezt ötös kivitelben, míg végül egy egész kavalkád lett.:) És ekkor már igazi közönségünk is volt.

Igazán meglepő tapasztalással is gazdagabb lettem. Mindig is felnéztem azokra a táncosokra (énekesekről már ne is beszéljünk), akik improvizációból dolgoznak. Én sokkal jobban fostam tőle, mint attól, h bármikor elrontok egy konkrét koreográfiát. Hát persze van is min izgulni, ha az ember saját magát löki gödörbe. Most rájöttem, nem kell biztos fogózkodó, betanult sorok, sőt. Épp elég egy koncepció, és ez a szabadság, ez, ez mindent visz. Igazán adhatsz magadból. „Csak” át kell engedni kattanni az agyat. Ami nagyon nehéz. Esetemben nagyon jót tett a megélt huszoniksz év, megélésben, lazaságban, mindenben. Az ember tizenévesen hajlamos félni az idő múlásától, pedig egyszerűen csak kinyílik a világ.

Lehet a második nap délelőtt hiánya okozta, de nagyon kívántam még egy napot. Úgy éreztem valami igazán izgalmasat alkotunk, és én személy szerint még jobban meg tudnék nyílni harmadnapra. Úgyhogy kéretik folytatni.:) Komolyan elgondolkoztam azon, h folytatni kéne a táncolást. Visszajött mindenn szépsége. Hiányzik.

Ma pedig este 7től Sikkben a helye minden kortárs tánc hívőnek Virág és Lucas duóján.:) Az tuti, h én egész más szemmel fogom nézni, mint eddig bármilyen kortárs előadást. Most már értem valamelyest a Panelszínházas csávót, aki azt mondta az iskolákban meg kéne tanítani a gyerekeket színházat nézni. Akkor Krlannyal nagyon tiltakoztunk, mondván mi örök laikusok akarunk maradni, befogadni és élvezni, mindenféle művi elemezgetés és elrontás nélkül. De már látok ebben valami igazat. Ebben a műfajban mindenképpen.

Ápdét 09.11.11

Krlany fotói a kurzusról

Képeim az előadásról

Kiderült, h szűk a kapacitásom, így hát elküldtek fejtágításra. Na jó, nem pont így van, én akartam menni a nevezett képzésre, pogramja alapján abszolút mindennapi munkánkba vágó. Elég szkeptikus voltam pont ezért, na de képezni kell magunkat. Külön előnye a három napnak, h hétfőnként kell Pestre menni, így a hétvégi bulizás is benne foglaltatik az árban. Már az útiköltség, ami ugye nem elhanyagolható tétel.:) Két hete szombaton a 15 órás vonattal terveztem felmenni, és meglepve láttam, h mikor kiértem az állomásra, még a 11 órás vonat is benn várakozott. Akkor volt a nagy baleset. Nekem szerencsém volt, mert megspróroltam a helyjegyet, és csak pár percet kellett várakoznom, szemben azokkal akik négy órája ültek az állomáson. Ebes alatt láttuk a kiégett mozdonyt, ráolvadva fél autó, nagyon megrázó volt. A baleset helyszínén meg azt hittem szemetet szednek, de nem, azok az kicsike dirib-darabok maradtak a kocsiból. Szanaszét emberi holmik, krétarajzok, csúnyaságokat eltüntető friss meszelés brr. Ez igen értelmes leányzóval utaztam, aki két dologra volt módfelett büszke. Egyik, h ő Magyarország városai közül csak Szegedet és Szentgotthárdot tudja hol van. És h milyen jó humora van, azon vihogott, h vajon az emberi maradványokat összeszedték-e vagy találunk még mi is egy lábat. Finom célzásokból nem értett, szerencsére a humorizálása nem tartott sokáig ugyanis átcsapott nyekegésbe, h a késés miatt a buli előtt már nem tud elmenni fodrászhoz és műkarmoshoz. Mindeközben két javításra szoruló álkörmével csipegette a retek büdös savanyú káposztáját, csak úgy póriasan zsacskóból. Szerencsére Ladányban leszállt. Na ilyetén sokkok után megérkeztem Pestországba, a pénteki otthon maradás okán talpig zsizsgéssel, menjünk már, menjünk már. Vittem egy üveg gezemicét, gy.k. ez az almás Berentzen. Valamiért a pestiek nem ismerik, Fáciban meg nagyon bejött, ne menjek hát üres kézzel. Kis dumaparti után egyedül maradtam, soha jobb programot szombat estére, egyedül egy idegen lakásban a tv előtt.:))) Fél 11 körül megjöttek többiek, fáradtan és másnaposan, úh hosszabb kifogás keresés után végülis otthon maradtunk. Én meg hoppon. Aztán végül másnap kipihentség címszóval elvittek a srácok MTK-Videoton meccsre.:D Mert ők fehérváriak, én meg mentem hőbörögni. Az előző napról megmaradt mézespálesz jól jött a hidegben. Jól kiszurkoltuk magamat, jaj a csúnyabeszéd meg csordaszellem jól rám ragadt. Ezúton is elnézést az MTK szurkolóktól, de tudjátok, csakavidi.:) Fasza, amúgy ugyanazt kell üvölteni meg tapsikolni mint Loki meccsen. Hazafelé benéztünk még egy olcsó kricsmibe, én örültem, h már este fél 10 kor ilyen jó a hangulat, dejó ez a délután 5 órás indulás, legalább hamar hazaérünk. Ja, végül átmentünk még Amigóba, onnan meg hajnal 3kor sikerült hazatámolyogni.:) A másnapi képzésen voltak holtpontok, de megérte.:)

Most hétvégén is hasonló jóság volt, bár most összejött a szombati buli. Asszem a Wigwamos ingyér AB/CD koncert több, mint jól hangzik.:) Igaz, h kinn van ´csában, nem is olcsó. A messzeséggel nem volt baj, mert kivittek kocsival, belépéssel sem, fogyasztás meg kistáskából történt némi Diesel kíséretében. Koncert után volt rokkdiszkó, na az külön műfaj. Érdekes, néha milyen jól esik az unásig, sőt cikiig járatott számokra ugrálni. Ilyen Fiúk ülébe a lányok szinten. Persze a társaság itt is sokat számít, ha van kivel.:) Ugrabugra után áttaxiztunk Szilkéékhez, megcsodáltunk felborult mikrobuszt, majd szűk egy óra alatt hazasétáltunk és kiszellőztünk. Na igen, ott jobban vannak távolságok, mint itthon.:) Vasárnap átjött Eloise néhány mókatársa. Nagyon aranyosak voltak, hoztak virágot. Ha már én is ott csöveztem, nekem is.:) Télleg nem kellet volna. A háziasszonynak még ok. Hú életemben sosem kaptam még virágot csak úgy, alkalom nélkül. Kétszer még ősrégen randin, de annak is van már vagy...ki se merem számolni hány éve.:) Kedves szokás, kár, h kihaló félben van. No, néztünk három filmet, szerencsére az Őrzőktől megmenekültem.:)
 
A Kapucni sztori keserédes vége az lett, h azon a héten harmadjára, immár szakértői (barátnői) segítséggel visszamentem felpróbálni mindkét boltba mindkét kabátot. Igen, jól sejtettem, a kevésbé praktikus jobban áll. Rá is beszéltem magam az áldozatra, erre a pénztárnál derült ki, h nem lehet bankkártyával fizetni. Na ez eldőlt. Persze utána már csak durciból is tizenöt fok és napsütés volt, hadd izzadjak téli kabátban. Fizetés közeledtével meg jön vissza a morc idő, nem kell ide tavaszi kabát.

Na és halljam, ki vesz nekem 51 ezer forintért Rammstein koncertjegyet?? Nem kell Helsinkibe 529 ojróért, csak ide ennyiér´.

Felpróbáltam Kapucnit. Naná. Sajnos jól áll. Nagyon fúrta az oldalamat a kíváncsiság, úh ebben a szép szutyok szitáló esőben átbattyogtam a Majomparkig a buszhoz. Ha meg már ott voltam, benéztem a nagy kínai áruházba. És itt kezdődik a sajnos. Találtam egy Másikat. Másik egy paraszthajszállal kevésbé sportos, színe miatt tán több mindenhez felvehető, ugyanis egyszínű fehér. Hosszabb is kicsit, a fenekem alá ér, van kapucnija is, és zsebe. Zseb kell, hiába a kesztyű, zsebben van a meleg. És most kapaszkodjon meg a világ, belül szőrös bélése van!! Nem a zsebnek, mindenhun, én mondom. Mintha magamra húznék egy eszkimót, aki ebben is fázik, az kb fagyjon is meg. Sajna a kapucnija elég nagy, ha a fejemre húzom, az orromig leér.:) Meg picit az egész kabát nagy rám, elöl nem gáz, de hátul egy nagy buggy. Illegettem magam kicsit a tükör előtt, örültem, h dejó, h rátaláltam Másikra, hát ez sokkal jobb télire, mint Kapucni. Amúgy az eszem megáll, az ember mit nem okosodik évekkel. Egyre több olyan ruhaneműt találok magamra ami nem csak tetszik, de praktikus is. Így kb nullára redukálódott azon elemek száma, amit kifizetek, h aztán sose vegyem fel, mert nem merem, nincs kinek mutogatni, nincs alkalom mutogatni, nincs is benne mit mutogatni és sose lesz, továbbá mikor előbb említett zűrök hiányában tök véletlenül épp hordhatnám, szétfagyok benne vagy rám fő. Hiába no, Másik egy jó téli kabát.

Aztán elmentem felpróbálni Kapucnit. Nos az a helyzet, h Kapucni nekem nagyon jól áll, és itt meg is dőlt az okosodási faktor. Kis fiatalos, kilóg jó benne a seggem, ponjó a kapucnija, viszont nulla fokban nem venném fel, álló zsebe van, amibe ember nem dugja bele a kacsóját. Ja és Kapucni mellett szól, h míg próbáltam, a boltban a Video kill the radio star ment.:D A csillió próbafülke üresen tátongott, gondoltam nem nyomorgok a kis lukban, az ember úgyse látja magát fél méterre a tükörtől, próbáljunk hát kinn a nagy tükörnél, ott még rázni is lehet. Ráztam is, és csak két párocska jelent meg a semmiből, tapintatosan röhögve láttamon. Szóval Kapucni melegebb fajta de mégiscsak őszi kabát.

Másik és Kapucni részéről is piros pont, h a kézfejen van összehúzott rész, nem fúj be a gonosz szél. Fú de rossz az, hiába öltözöl fel, a nyakadnál vagy kezednél besüvít a szél és csontig hatol. A nyaka mindkettőnek kvázi garbóként felhúzható, jippí. Az ár se számít, ötszáz forint a különbség. Az két sör. Pesten egy.:) Az e havi költségvetésem egyiket se díjazná, így nem az az öccáz ft visz nyomorba.

Akárhogyan is nézem, csomó szubjektív ok pár objektívvel szemben. A mit szeretnék szemben a mit kéne-vel. Jóvan, mégiscsak nőből vagyok. Az élet nagy dilemmái.

Minden vágyam egy kapucnis kabát!
Nekem aki mindig rühellte a kapucnit. Azt hiszem ez valami gyerekkori para nálam. A szüleim mindent megtettek, amivel kicsikorunkban elérhették, h a nagyok hülyének nézzenek, csupa merő jóindulatból és mert olyan jóóóóláll.:)) Kezdjük a hótaposóval. Ok, ez a mai huszonéves fiataloknál abszolút menő, pláne ha olyan hülye bojtok is vannak rajta, de ezt a formát mi anno kifejezetten cikinek éreztük magunkra húzni. Kicsit később jött az az elmebeteg sapka. Ami úgy rákúszik a fejedre, mint egy szkafander, egyben sapka, sál és fülvédő. Igazán lúzereknek színes seggig érő lófarok is járt hozzá. Nekem ilyen volt.:) Nevezett csíkos lófarkat meg a felsősök előszeretettel rántották meg mire is az egész förmedvény a hátunk közepére került. Továbbá tüsi hajam volt farkincával, és még most 26 évesen is azt kapom, h miért nem vágatom le a hajam, mikor az olyan aranyos volt. Naja, Korcs nem véletlenül kérdezte az alsós osztályképemet látva, h az a rózsaszín mellényes kisfiú vagy te?? Nem, nem akarok róla beszélni. Na a kapucni is valami taszító dolog volt számomra mindig. Folyton csálén állt, begyűrődött az isitáska mögé, vagy épp úgy néztem ki vele, mint egy púpos, a fejemen meg még rosszabb volt. Ha régebben azzal próbáltak rám sózni egy kabátot, ajnározván, h nézd már dejó, még kapucnija is van, reflexből húztam a szám, h fasza, és, le lehet róla szedni? A boltosok meg csak pislogtak, h miért kéne leszedni ha rajta is lehet. És most, vénülvén rájöttem, h a kapucni márpedig a barátunk. Utálok esernyőt hurcolni, ezért mindig incifinci darabokat hordok, amik beleférnek a ridikülbe, ezek a tücsökpöcsök meg valljuk be nem a masszivitásukról híresek. A hétfői thai-funban nemes egyszerűséggel eltört a Dublinban zsákmányolt csupa hódos szépségem.:((( Na és ezzel szöges ellentétben kapucninál nem kell sapka ami lelapítja a hajad és nem kell izmozni a szél ellen, nem repít el az orkán Mary Poppins után, védi a füledet, nem ázik meg benne a hajad, jóvan, van egy kis baltásgyilkos fílingje és a vízszintese szakadó esővel szemben hatástalan, de jó, értem? Lassan értem. És és kvázi bele is habarodtam egybe, én egy kapucniba, még kabát is volt hozzá. De nem árulom el hol, mert megveszitek előlem.:) Nem egy abszolút téli fazon, mert olyan kb fenékig érő, a kabát része, de kopogós és sportcipőhöz is hordható. A kapucni és kabát is. Mekkora hülye szó ez, kapucni, kapucni, kapucni, szétesik ha sokat mondom.:) Felpróbálni ugyan nem mertem, mert mi van ha jóláll, de már megbántam. Kéne az a kapucni.

Bab kicsit máshol folytatja a blogolást, ugyanis elutazott önkénteskedni Santanderbe. Ez spanyol földön van, ennek fényében gondolom páran utáljukják őt. Bevallom őszintén picit aggódok érte, már tíz napja blogol, és még semmit sem írt a szarásról. Remélem bőséges és szilárd, és csupán a sok új élmény, és a koli wc hiánya az ok, nincs szorulása. Na mindegy, ajállom mindenkinek okulására az új blogját.

Barbaró koncert, hm hm. Nem csakhogy két kezes tekknikát kaptam az arcomba, de két kezes-két lábast. Igen, gitáron is lehet ilyet. Captain Jack naggyon durván nyomta, kétnyakú gitáron két kézzel kétfélét, közben két lábával két pedálom, beszarás konkrétan!!! Sajnos még sosem voltam Barbaró koncerten, de ezek után tuti nem hagyom ki. Mert van az úgy, h egyszerűen nem érdekel, hogy hajnal négy van és két óra alvás után hót kíszen fogsz betámolyogni melóba mert ez mindent megért. Én aki nem vagyok az instrumentális zene híve, mindig buta módon az énekre koncentráltam („Milyen összevissza játszott a gitáros, a dobos is téveszett…” „Mi? Nemtom, az éneket figyeltem”), most olyat kaptam zenében, h mikor az énekes rázendített még összehúztam a szemöldököm, h hát ez meg mi akar. Hozzáteszem az ének is abszolút rendben volt, és inkább a koncert vége felé borultak el a srácok, és mentek át önmegvalósítóba. Mi meg csak álltunk és szívtuk az energiát, lestük a csodát. Két seggrázás közt. Nagyon sok flasht kaptam és sok kellemes és kusza dolog kavargott bennem, és már megint úgy jártam, h nem jegyzeteltem le a hangulatokat, érzéseket, mondván na erre tuti emlékezni fogok holnap, de persze lufaszt. Pedig az ilyen élményekből születne fantörpikus bejegyzés. Egyszer csak megtanulom már. Szóval, így egyszerűen, hiperszuper koncert volt, bánhassa aki lemaradt. Kicsit ugyan vicces volt, h a buli elején a közönség 60%-a zenész volt, úgy látszik ilyen ez a város, a Zenét a pór nép nem értékeli.:S Valami volt is a levegőben, mert a Kuttya és a Van is nagyot ütött, fasza kis este volt. A zenészekről meg annyit, h nem ám csak a folk vonal képviseltette magát, megjelentek black/death zenészek is. Hiába ami jó, az jó stílustól függetlenül. Készülvén a hangulatra, sejtettem, h az összes csaj hülyén fog felöltözni, így aztán gátlástalanul felvettem lila harizsnyát rózsaszín pulcsival és piros alapon fekete pettyes hajfrásszal.:D Méég sok ilyen élményt. De azé most tolok egy kis Panterát.:)

Bár kedves főzőtársam megelőzött, leírom én is miféle csodát ettünk tegnap.:)

Tandoori csirke egyszerűen

Hozzávalók a páchoz (nálunk 15 szárnyhoz simán elég)

3 dl joghurt, 4 gerezd péppé zúzott fokhagyma, mogyorónyi friss gyömbér apróra vágva, 2 kávéskanál paradicsompüré, 3 evőkanál citromlé, 1 babérlevél, 1-1 kávéskanál porrá zúzott kurkuma, őrölt kömény és csípős pirospaprika, 1 evőkanál enyhe garam masala, késhegyni fekete bors

Ismerőstől kaptam a receptet, mondván olyan, mint az indiai étteremben. Nos, valóban kb olyan.:) Nekem volt egy kis savanykás utóíze, legközelebb kipróbálom kevesebb citromlével. Most nézem, h az arányok kicsit módosultak, ugyanis tetszőlegesen variáltam a kávés és evőkanalat, na sebaj. Friss gyömbér helyett én szárítottat reszeltem bele (hmmm imádom az illatát), és két babérlevél ment bele. A recepttel ellentétben nem egész csirkéből csináltuk, hanem csak szárnyából, mer az jó. A recept legalább nyolc óra pácolódást ír, nálam ez huszonnégyre sikeredett, de nem rontotta el.:) Múltkor egy mézes-sörös páclében eltett pipit alkottunk, nekem az a melle husi szárazsága miatt annyira nem jött be, de ez istenire sikeredett. Kicsit ugyan meggyűlt a bajunk az időtényezővel, de három nő csak megfejti a csirke szárnyak sülési tekknikáját. Közben elfogyasztottunk egy száraz vörös spanyol bort, kivételes módon nagyon ízlett, bár a spanyol részével sose volt gond, de nem vagyok se száraz se vörös párti. Én ehhez még fiatal vagyok.:) A kaja arcba tolása után meg hmm de jól esett a Kőbambi, ennyi fűszerre csúszott rendesen.

A következő alkotmány meg töltött tök lesz, ma kaptam az ötletet. Amúgy is imádom az őszben a sült tök szezont, jippí!

Mit kell olyankor csinálni, mikor meggebedek azért, h írjak egy smst annak, akinek nem szabad, viszont szeretné??

A 24 órás verseny remek zárónak ígérkezett a szabadtéri bulikhoz. Ez a maraton sorozat lezárásaként kinek vérre menő verseny, kinek buli, sörrel, pálinkával és meztelen bulifutammal éjfélkor.:) Tavaly sajnos nem tudtam elmenni, azóta is folyamatosan mondogattuk, h majd idén. Hát idén lett. Szerencsénk volt, szép idő volt, csak a fák közt volt hűvös, na meg persze este. Szóval, a 24 órás verseny az olyan, h a Csillebérci ex-úttörőtáborban (vigyázat ultrabrutál retrofíling – szétrohadt házak, retkes zuhany) és körül van kijelölve egy körpálya, ahol lehet 24 órán keresztül keringeni. Lehet soloban nevezni, duóban és max hat fős csapatban. Na igen, vannak akik így szeretik kihívatni magukat, h 24 órán keresztül tekernek.  Én se értem.:) Jó is, h nem neveztem még bulicsapatban sem. Az a nagy büdös helyzet, h belőlem abszolút hiányzik ez a fajta versenyszellem. Tök magasról leszarom (igen, létrát teszek magam alá, h odaférjen) h ki gyorsabb, erősebb, ügyesem nálam, kit érdekel. Ált suliban is rohadtul rühelltem tesi órán a bugyuta sorversenyeket. Má magam sem tudom ez azért van, mert mindig kis béna voltam, vagy épp fordítva, utáltam versenyezni és így nem volt motiváció h teljesítsek. Akárhogyis, ide kell versenyszellem. Nincs élménybringázás.

No, pénteken Waryou-Elbandi szülinap, új zenekar bemutatkozás, jókislányság, sok jó ember korán és szomjasan otthagyás után másnap (még úgy is, h kaptam Tittytől egy órácska plusz alvást) ződhajnalban nekiindultunk az ótópályának. El is jutottunk a sarokig, mikoris vissza kellett fordulni. Bocs, de hajráf KELL:) Sajna annyi eszem már nem volt, h pénzt is tegyek el, a hajráf leszívta a kora reggeli kapacitást. Mindez ki is derült még Debrecenen belül, az első benzinkútnál, hoppá nincs reggelire, ébresztőkólára való.  2009 a barátunk, bankkártya az istenünk. Mentünk, mentünk, kis telekommunikáció, melyik kocsi hol jár. Nem sokkal Pest alatt beértek minket Röfiék, így őket GPSnek használva jutottunk át Büdipesten. És közben üvöltöttük az A királyé nem leszek, nem leszek, akkor inkább elmegyek, elmegyeeeeeeket.:D Jó kis flash volt, Budapest szép házai, melengető reggel 9es napsugarak, napszemüveg, lábfeltesz és vihogás. Én azt hittem Csillebérc Pesttől nem messze van, de kiderült, h benne. Sőt nem messze a Sváb hegytől, ahol már voltunk bolgár napon kirándulni. Szép környék, tátottam a számat a sok gagyi kulipintyón. Fú mekkora hangulatos zegzugos növénnyel benőtt paloták. Leparkoltunk Merkaptosoknál, majd Titty és a pálinka hívó szavára átnéztünk a Debrecen főhadiszállásra. Ezek a lükék szereztek két sor egybeépített színházi néző széket.:))) Hát igen, ilyen állapotban van ott minden, csak ennyire van szétmenve.

Délben volt a rajt, volt több csapat is akinek szurkolni „kellett”, na meg maratonokról egyre több az ismerős arc. A rajttal együtt aztán megindult a beporzás is. Átyáég én ennyit még sose szívtam. Ment az izgulás verseny előtt, jaj vajon hideg lesz, eső lesz, nos, fincsi idő volt és csontszárazság. Ennek megfelelően porfelhő. A fotogépem, szemüvegem, telefonom, nyálkahártyáim csupa por lett, valljuk be direkt jót tesz ezeknek a kütyüknek. Azért nem lettem volna a tekerők helyébe, kedveseinknek mindenki számára volt valami nem szép beszólása. Igenis „A jól nyomod, Cica” nem jó! Én tuti nyomnék egy stucnit a lecicázók seggébe, de biztos nincs humorom. A kereplősök kereplőztek, a kajabálósok kajabáltak, néha-néha két rántott husi közt lecsúszott egy ikszedik fajtaféle házipálinka is, persze szigorúan vigyázva. Minden tiszteletem amúgy az indulóké, becsülettel rótták a köröket. Szépen lassan be is sötétedett, én már nyolckor két pulcsiban majd szétfagytam, valószínűleg az előző nap miatti fáradtság. Úh inkább kolbászoltam, voltam a váltózónában, szurkoltam itt is, ott is. Voltak valami koncertnek nevezett dolgok is. Éjfélkor meg tűzijáték, bcikli bemutató, sajna a bulifutam elmaradt, pedig a srácok készültek mindenféle vicces ruhával, Dani pl balerinának öltözött. Igaz ugyan, h tekerni nem szabad volt a tütüben, mert osztálytársa használja is, és nem szabad összekoszolni.:D Akkor már a Lecsáék csapata behozhatatlan körrel vezetett, a Porcicák  a harmadik helyen volt. Én 2ig bírtam, akkor ledőltem kicsit. Persze ilyenkor nem lehet egyhuzamban fél óránál többet aludni. A fiúk okosan foglaltak, mert távol voltunk a hangzavartól, de hát úgyis mindig bejött valaki, hosszú ujjú mezért, ledőlni, vagy épp felkelteni a következőt, és mindez a szomszéd szobákban is. Reggel aztán már a hangulat jóval jobb volt, a hosszú hideg és sötét éccaka után mindenkinek jól esett a napsütés.:) Na meg a tea. Ilyet még nem pipáltam, söröskorsóban fél literjével adták a forró teát.:) A helyzet is jobban kiéleződött, hujuj, a csajok csak fél körrel vezettek a negyedikek előtt. Így aztán végig izgultunk. Háromnegyed 12kor mehetett az utolsó váltás, lezárták a váltózónát is, és és és vééééége, volt nagy tapsvihar, üvöltés, a dobogók is meglettek.:) Az eufórikus eredmény hirdetést nem vártuk meg, vár a kiccsalád, akinek van már saját, én meg maradtam még Pesten egy napot spontán Eloisszal és Szilkézéssel.:)

No és a jóidő múlik, szabadtéri bulik, fesztiválok múlnak, kezdődnek a végeláthatatlan kocsmázások és klubbulik. Asszem öregedhetek, mert erről először az jut eszembe boá milyen cigi szagú leszek másnapokon, mintha a másnap már nem lenne amúgy is épp elég.:) Kezdésnek igencsak biztatónak tűnt a Vörös/Kék Yuk egybenyitott metalbulija, aminek nem szerényebb koncepciója volt, mint hogy csak női énekessel felvonuló bandák játszhatnak. Úgy igazán semmi sem érdekelt, csak maga az egész buli. No hát a buli jól is sikerült, de a zene egy nagy fos volt. Jesszusom, évek óta nem voltam a Yukakban, de ott semmi nem változott. Nem is nagyon erőltettük a koncerteket. Ami vércsalódás volt, pl az Alhana. Mint kiderült, 2005-2006ban láttam őket a Vigadóban, és akkor el voltam ájulva tőlük, meg az énekes csajtól is. Asszem. De lehet csak az idő szépíti meg az egészet. A csaj most is cukorborsó volt, de amit éneklés címén produkált, uhh ha ez volt a búcsúbuli, béke poraikra. A Cross Borns egész jó volt a szomorú ténytől eltekintve, h a megszokott Yukas kása hangzás megölte az egészet. Ami viszont iszonyatosan tetszett, az az osztrák Serenity volt. Ők voltak az este kakukktojásai, ugyanis csávóka az énekes. Nem is akármilyen. Már hogy kivételesen nem csávóilag. Sok csajnak bejönne mondjuk, fejre kiköpött Fácán-Krisztián, szóval szépfiú.:) Hát, meghagyom a széplányoknak, viszont váó, ilyen szépséges csengőbongó hangszínt! A srác tisztán énekelt, erősen, és elviselhetően modorosan. De komolyan, ilyen szép hanggal és artikulálással simán el tudnám képzelni egy musicalben. Már csak a rövidre nyírt haja miatt sem nyomott nagy metálsót, de a szépfiúsága ellenére jó volt mindene, felvett szép gót kabátot és felmászott hangfalra is. Számok közben meg turnésztorikkal szórakoztatta a nagyérdeműt. Hát, asszem ennyi említésre méltó volt zeneileg, a buli része maradjon a négy fal közt.:) Legnagyobb örömünkre a páros wc még megvolt Kékben, bár én úgy emlékeztem volt azért az arcok(?) közt távolság, de kb egymás nyakába lihegve lehet dumcsizni közben. No, lesz még csajos buli, holnap meg a klubbulik és szabadtéri bulik keverékeként Modem kertben VHK!!:)

Ribancrendszámra moccanó fiúk, sírjatok! Az eltűntetés nevében a tündéresítés vagyis öö a fásítás aaa tündérfásítás megtörtént. Köszönöm Eloisenak, h megrajzolta a koncepciót és tádámm egy eredeti Fülöp Szabi mű.:) Elvileg már hetek óta kész van, lesebzett, kilevedzett, begyógyult, viszont képem csak a frissről van. Meg aztán ki tudja hova fejlődik, lehet lesz benne egy kis barna is, szépia tetkó.:)

Úgy látszik ezt az őszt is túlélem. Mégiscsak.
Olyan két hete van rajtam a nyár vége hangulat. Elég lehúzó. Reggel már elég hűvös van, éjjel már nincs elég nyári meleg és telt virágillat, hipp hopp párat alszunk, és minden csupa nyálka meg sötét lesz. Aztán pár napja megéreztem azt, amit szeretek az őszben. Mikor önszántamból sétálok jó sokat, mert nem az van, mint július közepén, h igyekszek mindig elhúzódni árnyékba, alig kapok levegőt a hőségtől, fáj a fejem, kész szenvedés. Most meg élvezem a napocskát, kellemesen melegítenek a sugarak, és a Nagyerdőn már avar illat van, ami a megtisztelő három dobogós közt van (esőillat, dohos pince illat, avarillat).
A vadiúj dioptriás napszemüveg is remekül szuperál.:) Fú először nagyon fura volt, h sötét mégis látok. Sokat meregettem is a szemem, de csak megszoktam rendesen nézni vele. Kellemes struccérzés, megvan a csalóka érzet, mintha el tudnék rejtőzni mindenki elől. Aztán lehet nem kéne a gondolataimba kerülve idióta vigyorral mászkálnom, mert hiába hiszem, h elbújtam és mások nem látnak, mert de.
A kánikula múltával a mozoghatnékom is visszatért. Kell is. Mikor napi 8-9 óra alvás mellett is fáradt vagyok, az már nem stimmol. Úh sportruhák leporol, heti kétszer irány a Corpus. Nem szeretem, nagyon nem, de ingyér mérik. Kell a bürorácicáknak a testmozgás jelszóval. Eddig csak különböző ugrabugrákat meg spinracinget próbáltam ki, a terv most heti egy aero kick boksz/ step aerobic/ spinning stb, és egy alkalom konditerem. Persze ott is kardiozni akarok, nem gyúrni.
Pénteken meg is ejtettem az első konditermem. Jááááj, senki nem mondta h mikor leszállsz a futópadról az ilyen. Nem mondanám konkrétan, h szédültem, de nagyon rossz érzés volt, mintha mozgott volna a lábam alatt a talaj még mindig, picit lehet kacsáztam is, mire elértem a lépegető bigyóig.:) Na ja, fél óra futópad után fél óra birodalmi lépegetés. Az elején csigalassúsággal vánszorognak a percek, még 28 perc, még 26 perc, aztán közben dumálgatsz, nézed a tvt, elmegy hamar. Az ellipszisen alkotott műsorom kapcsán a mellettem lazázó srác kedvesen megkérdezte, először vagy fitness teremben? Aztán gyorsan helyesbített (profi), hogy de ugye sportoltam? Merthogy ő tizenöt éve masszőr és messziről kiszúrja a sportos alkatokat. Észlény. Ott állok egész negyvenbárhány kilós mivoltomban, nehéz volt beletrafálni. Csávókám kb három perc alatt leadta az életrajzát, kezdve onnan, h hányszor esett fejre keróval. Kicsit elvarázsolt figura. Mindegy, fel voltam rá készítve. Kollegina mesélte, h ő a hely szelleme látszat embere, egész napokat ott tölt, sétálgat, mintha valaki lenne, nézegeti magát a tükörben, néha csinál három karhajlítást, de leginkább egyedül edző csajoknak osztja az észt. Sajnálnvaló.
Hazatérvén éccsanyával úgy döntöttünk úrinők leszünk, és rendeltünk pizzát kólával, meg sörrel, nesztek kalóriák! Amúgy a kardióról és zsírégetésről meg annyit, h hosszú idős sikertelen próbálkozás után az egyetlen bevált módszer amitől sikerült híznom, a zsírégető-kardio edzés.:D Ok, nem zsírt szedtem magamra, de a formásodás rulez. Eddig nem találtam magamra ruhát, pénzért se, de már jelentem a 25ös nadrág kb térdig se jön rám, egyes 26osok se jippí.:) Mondjuk milyen elfajult világ ez, gizda alkatra is hova mén először a husi?? Hasra baszki, hasra. Mér nem lehet cicire meg vádlira hízni? Mondjuk valahol érthető a gömbölyödés. Eddig se volt baj az étvágyammal, de a mai box után konkrétan rántott csirkét ettem rizzsel, puha kenyérrel, olvasztott sajttal, hagymával, mellé egy kis hagymás velőt. Plusz ezek után fél szelet zsíros kenyeret, mert apu ott ette előttem, és megkívántam. Az eszem megáll, a kerületem nincs ekkora, nemhogy a gyomromba beférjen.:)

Na ezt magyarázza meg valami hozzáértő rovarász de mán. Tegnapelőtt vettem észre. Mentem haza gyanútlanul, mikor is áá óó borzalom, hosszú tömött sorokban b*szott nagy vöröshangyák. De nem ám csak úgy összevissza szaladgálnak, mint mikor eső előtt meg vannak hülyülve, hanem látszott, h ezek mennek VALAHOVA. A bal szomszéd háza előtti fűből tűntek elő, végigmasíroztak a kapunk előtt, kívül, belül, aztán végehosszanincs folyamként le az utcán.  Beszédelegtem a házba, mondom ősöknek a borzalmat, de nem hatotta meg őket. Nem sokkal később az össze Rosalinda és Jose Armando után hajlandóak voltak kinézni, nem volt ott egy kumma darab hangya se. Kezdtem magam hülyén érezni, tán csak nem a tömegközlekedéstől flasheltem be, és olyanokat látok ami nincs is, ennyi hova szívódott fel? Csak néhány szaladgált a kertünkben zavarodottan össze-vissza, mint a gyerek aki elhagyta a szüleit. Anyukám azt mondta ne aggódjak, biztosan megtalálja a többieket, így aztán nem is aggódtam, az anyukák tudják az ilyet, nekem ez elég. Aztán tegnap megint csak mentem a szokásos pihenős időben, és megint ott vöröslöttek, boááá. Iszonyat gusztustalan ennyi hangya egy rakáson, ilyet még az unokáim se láttak! Csak most később értem oda, a ház sarkától gyí át a szomszéd kerítésén, és rendezett sorokban nem ám a fűben, hanem a járdán át az egész telken. Kicibáltam mindkét szülőmet a ház elé, diadalittasan mutatva, na tessék, nem képzelődök. Ugye?? Mire is ők, jaa, csak erről beszélek? Hát ezek minden évben itt vonulnak át, aztán vissza is mennek ugyanezen az útvonalon. Mimimi? Tizenegy év alatt nem tűnt fel. De nem is ez a lényeg. Mi az, h minden évben itt tappognak a hat kis vörös-szőrös lábacskájukkal? Hova? Minek? Mennyien? Hogy képzelik? És miért mennek vissza? És mi ezt csak úgy hagyjuk??

Szerencsére ma nem fogom látni a táncoló talpakat, remélem ki is vonulnak tőlünk holnapig.

Fuh bejókis kalandos hétvégénk volt.:)
Az ötlet onnan indult, h Kláresznek múlt héten volt nevenapja, én meg megkérdeztem Petijét, terveztek-e valamit hétvégére, mert ha nem, szervezzünk meglepi bulit.:) Végülis kissé nagy felhajtás lett egy egyszerű névnapból, de hát istenem, szülinapja télen van, most alkalmasabb az idő a csavargásra. Pénteken vacsi, szombaton Tokaj, ez volt betervezve.
Szóval, összekaptuk magunkat Zsoltival, és pénteken meló után irány Miskolc. Kláresznek annyi volt beadva, h Peti meghívja őt ünnepelni a kedvenc éttermébe. Meglepiből meg ott leszünk mi is.:)) Leértünk a megbeszélt időpontra, kisebb kacskaringók után letettük a kocsi, és irány az étterem. Kb egy óra múlva megérkezett az ünnepelt meg Peti is. Nagyon vicces volt, Klári mit sem sejtően jött be az étterembe, nézegette a kajákat, mi Petivel addigra már jópárszor összevigyorogtunk. Végre észrevett Klári is minket. Na azt a döbbent arcot, hirtelen nem értette mi van.:) Volt nagy örülés, odaadtuk az alibi csokit ajándék gyanánt, és ezzel a kezdő lendülettel hordóra zabáltuk magunkat. Alig bírtunk visszaautókázni Emődre. Este iszogattunk ezt-azt, mi vittünk egy kis hazai kerítésszaggatót, cserébe kaptunk különleges borokat, a sör meg elmaradhatatlan. Én próbáltam óvatosan nyomni, tudván a titkot, h másnap lesz csak az igazi hepaj. Klárinak előadtuk, h másnap reggel mennünk kell haza, így ő meg nem értette minek aludnék annyira.:)
Másnap reggel aztán sikerült meghúzni az egyik kocsit, ez aztán meg is adta az alaphangulatot, jaj mi lesz itt. Reggeli után szedelőzködés, búcsúzkodás, go „haza”. Peti meg azt mondta Klárinak, h menjenek el strandra. Jól is jön a lazítás, sok a dolog a ház projekten.:S Útközben mi még beugrottunk Miskolcra Decathlonba, közben meg Peti felvette az ötletet, h strand helyett ugorjanak le Tokajba. Persze mi már előtte jóval lefoglaltuk a szállás, így ott jött a következő meglepi, jéé itt is itt vagyunk, ez most már mindig így lesz?:D A dolog pikantériáját az adta, h úúááá ezen a hétvégén rendezték meg Tokajban a szokásos motoros találkozót, óójeee végre eljutottam egyre!:) Na és hogy fokozzuk az élvezeteket, este nem más tolta a metált, mint az AB/CD!!! Csak ráböktünk erre a hétvégére, mit sem sejtve, és ennyi jóságot, asszem szervezni se lehetett volna jobban. Mindannyian odavagyunk az AC/DCért, úh nagy hőbörgés nézett ki.
Vettünk söröcskét, és megnéztük a motoros felvonulást. Azt mondták ez nem számít nagy találkozónak, olyan 400motor volt. Hát, nekem abszolút bejött a hangulat, a felvonulás meg buli volt, kissé feltűnési viszketegséges arcokkal, tömény kipufogó füsttel és sok maszkkal.:)) Utána a Tiszavirág csárdában megkajoltunk, és lementünk a partra pocolni. Végül a strandolás elmaradt, de hát na, még volt egy meglepetés, ami miatt igen csak forszíroztuk az Óvár hat borozót.;) Du le is mentünk oda, és a borkóstolás közben hogy, hogy nem, előkerült a fő meglepetés, az ajándék. Titokban mi már azt Zsoltival leadtuk a néninek, méretéből kifolyóan nem igen tudtuk volna feltűnés nélkül előrántani a ridikülből. Merthogy Klári kapott egy bukósisakot.:) Petinek nemrég lett meg a motorja, és eddig nem tudtak együtt sisak híján menni. Asszem ez a harmadik meglepi sokk már sok volt Klárinak, ennyi mindenre tényleg nem számított. Ilyenek a barátok..:) Kicsit el is érzékenyültünk, de hát a nagylányok nem sírnak.
Pénteken ültem én is Peti mögött kicsit, egy 500cm³-is Hondája van. Így elsőre nekem fosatós volt, hatalmas erő van benne, és olyan hirtelen gyorsul. Valszeg szokni kell. Nem is baj, h az a kevés számú motoros ismerősöm csak ígérgeti, h elvisz találkozókra, nem tudom milyen zabszemmel vágnék neki egy hosszabb útnak. Ettől függetlenül tetszett az érzés, még szokassatok.:D Persze mondanom sem kell, igazán jól áll nekem egy ilyen nagy motor, kis húsz kilós szöszi benzintyúk.:) Voltunk még Borostyánban, meg másik borozóban is, aztán hirtelen ránkzuttyant az éjszaka, menni kellett koncertre.:) Nna ott aztán megőrülés volt, az AB/CD mindig felpörget, józanul, hajnalban, elszontyolodva, hát még így. Volt egy kis riadalom is, ugyanis Kláreszt Ossian alatt megharapta egy farkas. Igen, pontosan az. Szerencsére nem volt nagy seb, csak megijedtünk. Így aztán kénytelenek voltunk a gonosz félelem szellemeket ivászattal és vad táncolással elriasztani.:) A mentősök amúgy szartak a problémánkra, simán le akarták ragtapaszozni. Kérdeztük, h nem óhajtják lefertőtleníteni azért? Ja de, fogd csak meg ezt a ragtapaszt addig. Hát ennyit a sterilitásról. Így aztán másnap sebészet, kis nyiszálás, de az állat papírjai úgy néz ki rendben, nincs szükség veszettség elleni (megjegyzem kurva drága) további szurikra.
Rájöttem, h már tényleg öregszem. Reggel volt még három órán indulásig, erőm meg semmi elmászni a szállásunkig, aludjunk hát sátorban. Végülis nem történt más, mint egyéb fesztiválom első éjjel, a föld nyom, a részegek üvöltöznek, itt még a motorokat is bőgetik. Mert az a valami, körbeállni öten egy motort, és bőgetni. Na nem tudtam aludni, ennyi, ma meg úgy érzem, mint akit jól elvertek, itt fáj, ott lila. A vigyoromat ugyan nem fagyasztja le!:)
A képeim itt, most sikerült este is néhány egész jó képet lőnöm. Azt meg ne kérdezze senki, minek teszek fel húsz ugyanolyan koncert képet, nekem mind tetszik, olyan szép színek voltak most, kék, zöld, lila, sárga, piros, csak a sok metal villa ne lógna be. Na nem baj, gyakoroltam.:)

Ilyen nincs. Jóideje ment a vekengés, h mi lesz az idei szigeteléssel. Nem olcsó a napijegy, a felutazás sem, meg persze leginkább valami hétköznap érdekelne, viszont már kevés nap szabim van, sajnálnék rá 1-2napot kivenni. Hétvégén meg más lesz, ami fontosabb Szigetnél, de erről majd ha lezajlott rendben. Belenyugvás. Mindezek után először Krlany volt olyan aranyos, h felajánlotta, h válasszak napot, kapok napijegyet, ezt fent említett okok miatt elutasítottam, majd egy kollegám sündörgött be hozzám h merényletre készül ellenem. Mint kiderült, a megmerénylés az, h a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség minden évben ad nekünk szombatra egy napijegyet, cserébe pár órán át kérdőívezni kell a sátorban. A marketingesünk nem ér rá, én meg úgy is bulizós vagyok, gondolták, elmehetnék idén én. Mivel munka, utazás fizetve. De hát a hétvége már megszervezve, csúnya lenne önző módon variálni, így a második ingyenélést is fogcsikorgatva bár, de visszautasítottam. Úgy látszik nagyon nem kell, h eljussak idén Szigetre. Na nem baj, van ez így.

Kicsit kárpótolt a mai Reggeli, komolyan, aki hozzám hasonlóan morcos a korán keléstől, készülődés közben félfüllel hallgassa az RTL Klubot, nagyon jól fog szórakozni. Ma reggel az egyik riportban három magyar tengeri medve volt a vendég, a két műsorvezető mindenféleképpen valami nagyon viharos, nagyon életveszélyes, nagyon véres, nagyon szenzációs sztorit akart kicsikarni a vendégekből. Kisvártatva meg is jött a várva várt, hősünk a Katrina hurrikánt megúszva belekeveredett egy még nagyobb mifenébe, Ördög Nórika majd elájult az extázistól, óó te jó isten, és mit kerestek azon a vadregényes, életveszélyes, embertúlneméli környéken? „Műtrágyát szállítottunk Afrikába.” Áháháháhá azt a meglepett arckifejezést, nem tudom mit várt, kalózvadászatot, lefülelt embercsempészetet, kannibálokat.:)))

A szülői nyaralás meg határozottan jót tett a tüsténkedési faktoromnak, jelentem múlt héten háromszor főztem!:) Persze magamra főzni nem túl izgi, szerencsére háromból kétszer volt kinek. Korcsnak is ígértem mézes-mustáros csirkét, ami végülis elnapolódott, viszont recept keresgélés közben ráakadtam egy mézes-sörös csirke receptre. Hirtelen felbuzdulásból be is pácoltam a filéket, és másnap kisütöttük, magában a páclében, jól kitömködve egy egész fej fokhagymával, hozzá vajas krumplipüré és vajban párolt zöldségek, fehérbor. Hát Krlany napi koccintás után bevágtuk a kis fejadagunkat, aztán csak elégedetten vigyorogtunk, mint a jóllakott napközisek. Elalvás ellen meg reggel 7ig buliztunk. Hát röviden.

Nem mind tündérbogár, ami zümmög.

Naccerű időjárásjelentés:

"Hétfőtől újra erőteljesen megerősödik kissé a felhőzet."

Olyan ez mint a mesében, meg is erősödik, nem is.:)

Mivel a Hegyalja kissé lájtosabbara sikeredett, mint terveztem, szerda óta evett a fene, h ki kéne menni Campusra. Így van ez, mikor dolgozol, má mennél.:) Pénteken aztán mókahely levetkőz, gátlások is, és kora du kisöprés fesztiválozni. Nem akartam nagyon korán kiérni, de Zomáék fél 4től játszottak, ott volt a helyem. Rövid civil rész nézés után  csajokkal zúzda irányába is vetettünk magunkat. Jó kis koncert volt, meglepetéssel, a szokásos beöltözéssel. Utána meg hát elszabadult a pokol, megőrülés, ereszd el a hajam parti. Narancs-alma pálinka a barátunk.:) Zeneileg nem volt extra ez a nap (sem), néztem egy kis PASOt, elrágcsálgattam a hőn áhított kukoricácskámat, aztán inkább átmentem Dalriadára. Szemétség, h három koncert is egyidőben volt, de mivel nagyon szeretem a Dalriadát, és messze is laknak, ők győztek. Ugyan Csíkot se sűrűn látok. Látta még kicsi Hurkatöltőt, Frogshowt, Quimbyt, Deák Billt, aztán itt be is fejeződött a zenézés. És tök hirtelen hajnal 4 lett.:) Nekem nagyon bejött ez a városi helyszín, és mindenkinek akivel beszéltem. Persze érthető a környékbeliek zúgolódása is. jövőre csak még jobban, még okosabban.:) Szombaton már nem mentem ki. Igazából egyedül a Méheket sajnálom nagyon, h nem láttam. Akit kérdeztem meg senki se látta, hát, biztos jók voltak. Mint utólag megtudtam, volt sétálójegy 1700 ftért, de a stadion területére, ahol a Méhek is volt, nem volt érvényes, és mégsem falba fejverés, h szombaton inkább otthon döglöttem. Néha ilyen is kell, ahogy Lukács énekli.

Múlt héten aztán a Campusról megmaradt szalonnát megsütni voltunk hivatalosak a FOKK színpad hűlt helyére. Vicces, a színpad helyén egy rakat hamu meg kóró volt, nemtom miből maradtam ki szombaton, tán felgyújtották az egészet?:) De kellett már egy ilyen lájt összeröff, ennyi (bocs de) hülyével egy rakáson. Az a tipikus, mikor már hang nélkül, begörcsölt hasizommal fújtatva röhögsz, a másik meg simogatja a hátad, h nyugodj meg, nincs semmi baj, neked meg annál jobban ömlik a könnyed.:) A belem már két napja kívánta a könyékig csurgós zsíros, hagymával teli kenyeret, úh kívánósságnak megfelelően telepakoltam hagymával, és belógattam amit be kellett. Az én szalonnám mindenhova csepegett, kőre, hamuba, tűzbe, csak a kenyérre nem. Végül nagy nehezen kész lettem egy szelettel, de csak nem volt olyan, mint amit apu szokott nekem csinálni. Lehet azért mert ő is telepakolja ugyan hagymával a kenyér minden négyzetcentikéjét, de ő hajszálvékonyra szeleteli a hagymát, nem négy-öt milisre.:)) Ezzel a vastagsággal nem boldogult az isteni füstös zsír sem. A könyökömön már folyt, azzal nem volt baj, szépen patakocskába egyesült a hagymától folyó könnyemmel, taknyommal, de a kenyér hellyel közzel volt csak átitatva.:) Hű barátommal, Dankó Pistával is megtettük amit meg kellett, aztán fél 10körül haza indultam. Gondolván, h ezzel a szaggal egy csomag rágó sem bír el, vagány nemtörődéssel lihegtem tele a villamost. Legnagyobb kellemetlenségemre aztán a buszmegállóban megjelent egy látásból ismerős. Öröm volt nézni h lapítottam, meg tekergettem a kicsi fejemet, csak h ne kelljen szóba elegyedni vele, az meg nem addig sündörgött körülöttem, míg odaült?? És hát megtörtént aminek meg kellett, az alábbi kedves párbeszéddel indult a beszélgetésünk:

- Szia.
- Szia.
- Fú de hagyma szag van.
- Igen, ez én vagyok, bocs, de szalonnasütésből jöttem.
- Ja azt hittem itt van eldobva egy hamburger.

Áááááááááááá.:DDDD

Ismét tündérmókulinó Jeff Hardy lett a világbajnok. Azért nem sajnálnék pár ezrest, h egyszer élőben láthassak egy Wrestlemania showt. Hátha.:)

Motoros-metalos haverina levele: "Baszki, egy ilyen című tendert fordítok: "A „Hello Kitty” mobiltelefon-tartózsinórok legyártásával kapcsolatos szolgáltatások"... Az agyam eldobom... még jó, hogy utálom a rózsaszínt..."

Hiába no, az élet kegyetlen.:)))))